Szemlér Ferenc: Békepipa

Szemlér Ferenc: Békepipa
Mintegy álomban forgattam tovább a lapot és szinte nem hittem a szememnek. Valami ördögi véletlen égy másik cikk negatív példái között néhány egykori – igaz: nyomtatásban meg nem jelent – verssoromat pécézte ki könyörtelenül.

Szilágyi N. Sándor: Bukaresti mozaikkockák

Szilágyi N. Sándor: Bukaresti mozaikkockák
Mert ez Bukarestben így megy. Az ember beáll a sorba valami földi táplálék reményében, és tíz perc múlva már tudja a mellette állónak minden baját, nyomorúságát, ismeri a rokonságát, szokásait, mindenfélét. Az egész Bukarest egy nagy kibeszélés...

Tóta W. Árpád: Áldozati paraszt

Ők nem egy súlycsoport, neki igazából nincs is kihívója, tök egyedül fütyörészik az erdőben, a madarak is tőle tanulták. Orbán nem mozdul, hiába áll sakkban. Menczer Tamást húzza be maga elé, ezzel nyer egy lépésnyi időt. Aztán csak lesz valami.

Papp Sándor Zsigmond: Üres székek

Azért lett mindez igen fájdalmas végül, mert ezek lehettek volna az utolsó szatmári, közös karácsonyaink: előbb nagymamám halt meg pont ebben az időszakban, aztán apám. Ők sosem tették szóvá, hogy miért nem töltjük náluk a szentestét...

Harag Anita: A külföldi nő

Mindig feldob, ha beleszerethetek valakibe. Ilyenkor ragyogok, mintha tényleg szerelmes lennék. Kipirulok, szélesen gesztikulálok a kezemmel, és a hangom is élénkebb. Amikor Görögországba költözöm, görög fiúkba szeretek bele...