Kosztolányi Dezső: Tizenhárom (+1) vers

Kosztolányi Dezső: Tizenhárom (+1) vers
Utolsó kiáltás. Én nem hiszek semmiben. Ha meghalok, a semmi leszek, mint annak előtte, hogy e földre születtem. Szörnyű. Hozzád kiáltok majd utolszor. Légy jó anyám, örök sötétség.

Zöldi László: Orbán idei éve a nyilatkozatok tükrében

Orbán Viktor politikai pályafutása két részre osztható. Fele részben ellenzéki politikus volt, fele részben miniszterelnök. Ellenzékben szabadabban, oldottabban, szellemesebben fogalmazott. Az újságírók kérdéseit még kihívásnak tekintette...

Gál Mária: Messiásvárás

Szépséghibái nyilván voltak ennek az egymásraborulásnak, de az ország fejlődött, a bérek, nyugdíjak rohamtempóban nőttek, olyannyira, hogy az a költségvetést is földhöz vágta. A választások mégis tragikus eredményt hoztak...

Hargitai Miklós: Napló gyermekeinknek

Mondhatjuk (mondhatja bármelyik politikai tömb), hogy ez még kevés. De egyrészt máris sokkal több, mint amennyi gesztust mondjuk 2009-ben Orbán a nem a legszorosabban vele tartóknak tett (emlékszünk: "csak a Fidesz!").

Pencz János: Visszatekintés ünnepeinkre

A következő évben ismét zsúfolt a templom, a pap bácsi megint mondta: – Jézus Krisztust a Gecsemáné kertben elfogák, megvesszőzék, majd keresztre feszíték. Erre felkiáltott a cigány: – Mééé ment oda a bibás, hát tavaly is ott kapták eeee!

Tabák László: A hiúság vására

Nevezett Otmar, mielőtt kinevezte volna önmagát herceggé, szerény tisztviselőként tengődött a nyugat-németországi Marburg városában, míg egy szép napon aztán észrevette, hogy a pénz egymagában nem boldogít. Mármint másokat...