Markó Béla új versei az Élet és Irodalomban
Míg nem te döntesz, nincsen képzelet, // sem jövendő, sem múlt, sem félelem. /Mostantól fogva örökké jelen / időben élsz, s a bűnt is elkövetted, // ha vállaltad. Csak szolgaságra jut, / ki mennybe jut. Innen nincs visszaút, / hiszen a kést már úgyis kézbe vetted.








