Szerető Szabolcs: A harag napja

A magára hagyott magyar társadalom beletörődésének, ha úgy tetszik: kapitulációjának napja 1957. május 1., Kádárék tömeggyűlése a Hősök terén. De ez sem tehette semmivé a csodát, s ezt a később a konszolidáció útjára lépett hatalom is észben tartotta.

Garzó Ferenc: Politikai dalok és a végén sem nevetők

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ma a világban miért nem divat már az a műfaj, amit egykor pol-beatnek hívnak. Talán azért, mert ma már nem olyan egyértelműek a frontok sem a nemzetközi életben, sem az egyes nemzetek belső színpadán.

Konok Péter: Hazajött hát Orbán Viktor…

A választást kissé megkönnyítette neki, hogy a diktatúrát itthon a papájáék csinálták, mondhatni hát, hogy hazai volt; ismerős, mint a kisüsti gumicsizma-pálinka meg a KISZ-bulik, ahol mindig került fingóverseny, kis tapizás a diszkógömb alatt a Neotonra...

Szalai Anna: A semmi vitája

A közgyűlés összetétele politikai nézetekben, értékítéletben és felkészültségben nagyon heterogén. Senkit nem lehet meg­győzni, párhuzamos kinyilatkoztatások hangzanak el, s a végén mindenki úgy szavaz, ahogy a mögötte álló politikai erő szabja.

Lantai András: Bábállam

A magyar demokrácia nincs jó bőrben, ha van egyáltalán! Érdemben nem az országgyűlésnek van kormánya, hanem fordítva. Mindennek ellenére nem vetném el teljesen azt, amit Orbán mondott – egy ideje olyan érzésem van, hogy bábállamban élünk: orosz bábállamban. 

A. N.: Orbán már Észak-Koreával egy kategóriába került

Putyin az észak-koreai katonák ukrajnai bevetésével megnyitotta az ajtót a világháború előtt, mert kiszélesítette a háborút: az immár nemcsak orosz-ukrán háború. Orbánnak, a béke nagy barátjának, egyetlen szava sincs ehhez, semmi kifogása ez ellen.

Gábor György: A magyar „eltörléskultúra”

Mindenekelőtt szögezzük le: egyetlen, a hiten alapuló állításról vagy kijelentésről sem tudható, hogy igaz-e, vagy sem, s a rációra támaszkodva egyetlen hitbeli állítás vagy kijelentés sem verifikálható vagy falszifikálható. Hiába kísérletezne La­tor­cai...