Kós Anna: A viccek és a változás

Minél elnyomóbb a rendszer, és minél jobban ragaszkodik a vezető politikai réteg a hatalmához, annál irritáltabban reagál az őket kigúnyoló poénokra. A magam részéről hiányoltam a poloska kifejezést, annak a román megfelelőjét sem árt megismertetni.

Trencsényi László: Egymagam?

A választ kisvártatva egy kolibri adta meg. A kigyulladt erdő tüzétől, füstjétől menekülő vadakkal szemben repült a madárka. Csőrében a folyóból mentett vízcsepp. Egy parazsat eloltott vele. S fordult is. Újabb cseppecske. Újabb parázs hunyt ki. S lettek követői.

Papp Sándor Zsigmond: Paródia

Akinek a kezében nem véletlenül jár egy-egy könyv, pontosan tudja, hogy épp az efféle korok szülik, ha nem is rögtön, a remekműveket. Egy politikailag kiegyensúlyozott időszakban az írónak nem sok dolga akad. A mostani igazi aranybánya.

Tompos Ádám: Nem áll jól a kétharmados cövek

Kulcsfontosságú mozzanat: a kormányfő megindokolja, hogy miért létszükséglet az ő és pártja számára a kétharmad. Megdöbbentő nyíltsággal mondja el, hogy azért, mert vannak, voltak és lesznek ügyek, amiket demokratikus versengés közepette nem lehet megoldani. 

Batka Zoltán: Orbántalanítás elé

A jóminiszterasszony mindenekelőtt Orbán két tűsarkon járó humánpolitikai csődje. Azoknak a katasztrofális orbáni döntéseknek az egyike, ami mára oda vezetett, hogy a Fidesz az EU-ban centrumpártból egy partszéli putyinista trollalakulat lett...

Márton László: A lyuk

Márton László: A lyuk
Pomogáts Bélához fordulok. A forradalmat felfalták gyermekei – írta, megfordítva az ismert kifejezést. Az ún. ötvenhatosok 1989-től ízelítőt adtak abból, ami utána következett. Becsmérlés, gyűlölködés. Miért? A magyar átokért. Amely természetesen nem csupán magyar átok. De ettől nem lesz könnyebb hordani.