Gábor György: „Védj meg attól, amit akarok!”

„Jövő héten aláírod, ugye?” Ugye. Mert ez a rendszer már nem kormányoz, hanem öltöztet. A köztársasági elnök nem mérlegel, hanem olvas és igazodik. Egy nap a hivatalában felkel, és megnézi a miniszterelnök pólóját: „Mi az aznapi teendőm, főnök?”

Reichert János: Nemzeti szégyen

Gyűlölet mindenhol. amikor újra fogják rendezni az európai status quót – úgy lehet, nemsokára –, akkor majd csodálkozni fognak ezek a szupermagyarok. Akik nagyságról meg gazdagságról szónokolnak, valójában most alapozzák meg a következő Trianont.

Zöldi László: A bibsiből hogyan lett libsi?

Eredeti jelentése homályba merült, annyi azonban megmaradt belőle, hogy a szalonzsidózás jellegzetes megnyilvánulása legyen. Legutóbb a miniszterelnökünk is a szájára vette. Ezzel a kormánypárti nyilvánosság immár elismert, szerves része lett.

Bod Péter: Itt Houston!

Tíz-húsz kilométerre járhattam a pipacsos réttől, amikor ördögi gondolat futott át a fejemen. Megálltam, és mobiltelefonomról felhívtam a nemrég látott kollégát. Hosszan kicsörgött a telefon, és amikor felvette, meglepettem köszöntött.

Németh Péter: A helyettes

Szükségesnek ítélte a DK-t a leendő parlamentbe, mondván, baloldalra szükség van, amivel egy pillanat alatt átírta az eddigi kánont, miszerint a Tisza baloldali párt, de vélhetjük: ki figyel oda Semjén Zsoltra. Valószínűleg senki, kiváltképp egy olyan napon, amikor...

Csillag István: Szégyenlős önkényúr

Csillag István: Szégyenlős önkényúr
Lépten-nyomon foszlik le róla a magasztos emelkedettség máza, hogy a helyén az őszinte önzés habzsoló természete érvényesüljön. Ahogy a költő fogalmaz: „Még nem volt olyan disznó, ki elájult, mikor meglátta a moslékos vályút.” (József Attila)