Emlék-repeszek – könyv Király Károly életútjáról

A szerző, Király Ibolya mondotta, hogy “amint a könyv előszavában leírtam, ez egy hatalmas emlékezethalmaz, találkozások lenyomata egy élő legendával, de ugyanakkor egy kóros, nagyon beteg, lélekölő kor valóságos vadságának ábrázolása is".

Zöldi László: Mai dátummal idézhetők-e régi gondolatok?

Huszár Sándor főszerkesztő 1956 nyarán kezdett naplót írni, majd amikor áttelepült Magyarországra, utólag értelmezte hajdani gondolatait. Közéjük tartozott ez: „A világot vezérlő elv és a vezér elvi világa között szakadék van.”

Király Károly: Búcsúzom Farkas Árpádtól

Király Károly: Búcsúzom Farkas Árpádtól
Egy, a volt rajoni pártbizottságnak fenntartott egyágyas vendégszobában Farkas Árpád, aki akkoriban még nem volt szentgyörgyi lakos, késő éjszaka az új megye első titkárának fenntartott ágyba belefeküdt. Amikor az első titkár pihenésre tért volna, az ágya foglalt volt. Hagytam a költőt pihenni.

Kilencvenegyéves korában elhunyt Király Károly

Kilencvenegyéves korában elhunyt Király Károly
Később visszaengedték Marosvásárhelyre, de 1978-ban, miután nyílt levélben tiltakozott a kisebbségek romániai bánásmódja ellen, újra Karánsebesre küldték, sőt, ismeretlenek az autójára is rálőttek.

Majtényi László: Szabad ország – szabad emberek

Majtényi László: Szabad ország – szabad emberek
A „közélet” összetett szóban az „élet” tag újból értelmet kapott, mert a buzizástól, migránsozástól, Soros-bérencezéstől, brüsszelezéstől pállott állami pocsolya partján ismét megszületett a politika, a közügyekről szóló beszéd. Tehetséges, karakteres, egymástól markánsan eltérő filozófiai hátterű miniszterelnök-jelöltek folytattak valódi politikai vitát.

Huszár Sándor: Naplólapok 10.

Huszár Sándor: Naplólapok 10.
Amikor meghallotta, hogy kineveztek igazgatónak Kolozsvárra, vonatra ült és megkeresett. És, mint egy tanár a diáknak, lediktálta a tudni- és tennivalókat. Ha nem is tőle tudtam meg, neki hittem el például, hogy a kolozsvári színház a romániai magyar kultúrélet egy sajátos kérdése.

Bukaresti élet, képek – Csiki László: Kedves Hugovics Titusz

1971 egyik áprilisvégi éjszakáján a Tűzvigyázó torony mellett kiszálltam a taxiból, egyik közösen szeretett-utált ismerősünk mellől, és amint ő tovább hajtatott, szemben találtam magam egy derékig érő rendőrrel. Tüzet kértem tőle. Humorérzék nem foglaltatván a szolgálati szabályzatba, bekísért az őrsre.