Krebsz János: Mocskos zsenialitás

Budai nyugdíjas úrasszonyok kapták telefonon a riasztást, a gyülekezőpontra mentek, és busszal elvitték őket az aktuális Bajnai nagy-gyűlésre, ott sorbanálltak az utánfutónál, kézbe kapták a szállítódobozba zárt libákat, beálltak a tömegbe, s adott jelre kinyitották a ketreceket.

Bukaresti élet, képek – Gálfalvi Zsolt: Talán még lehet értelme

A kudarcos küszködések örvényében légszomjas, az önmagában és munkájának hatékonyságában kételkedő szerkesztő számára némileg bíztató, hogy a bukaresti A Hét hasábjain megjelent írásokból, sorozatokból – a mostoha kiadói viszonyok közepette – egyre több teljesedik kötetté. Talán lehet még értelme az írásnak.

Majtényi Erik: Az elfelejtett regényhős

egyik hősétől mintha el kellene búcsúznunk, mert hiába űznek a regény szereplői különb-különb mesterségeket, azokat legfönnebb, ha megemlíti a szerző, bár hovatovább ezt sem érzi már kötelezőnek, de hogy ki mit, miért és hogyan hoz létre az anyagi világ dolgai közül, arról vajmi keveset tudtunk meg.

Lendvai Ildikó: Kásler, segíts!

De ha ennyire ragaszkodik a kereszténység értékeihez, akkor bizonyára gondoskodni fog a kenyér elérhető áráról. Különben mit dobhatnánk vissza, ha megdobnak kővel?! 400 forintos kenyérrel én még egy kősziklát sem lennék hajlandó viszonozni.

Ágoston Hugó: Reménytelenül – a bunkóság vírusa

Régen gyanítom, talán már említettem is: egyre erősebb a meggyőződésem, hogy a populista vezetőket nem annak ellenére választják meg, hogy bunkók, hanem éppen azért, mert azok. Ily módon a választók végül azt kapják, amit megérdemelnek.

Huszár Sándor: Naplólapok 06.

Huszár Sándor: Naplólapok 06.
Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk irodalmát, amiből a „Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam – és mint ahogy az aláhúzásokból látszik, valóban olvastam is – könyvben való megjelenése után.