Sebestyén Attila: Árnyékkormányt a rivaldafénybe!

A közös program ugyan fontos, de a hétköznapi ellenzéki nem annak alapos tanulmányozása után fogja felülvizsgálni elköteleződését, és esetleges egyetértése híján a kormánypárti oldalhoz csatlakozni.

Németh Péter: A jognak asztalánál

De miről is beszélek itt; Szenteste elé nézünk, összegyűlünk a karácsonyfa körül, és mindent megteszünk, hogy gyermekeinknek a szép arcunkat mutassuk. Mindent megteszünk, hogy örüljenek, ezért aztán nem szólunk a rájuk leselkedő veszélyekről...

Hargitai Miklós: Már nem labor

Hogy Orbán Viktor miben hisz (az eddigi életpályája alapján amúgy leginkább saját magában), az egy szerencsésebb sorsú országban az ő magánügye lenne - nálunk viszont sajnos közügy, azon belül is a legsúlyosabb, szó szerint életbe vágó kategória.

A másik ember: te vagy

A másik ember: te vagy
A keresztény vallást az különbözteti meg a világ összes többi vallásától, hogy a mi Istenünk szolidáris volt velünk, és szolidaritást, azaz keresztény terminológiával felebaráti szeretetet vár a híveitől.

Szabó Zsigmond: A memória molekuláris alapja

Az ilyen irányú kutatások között ki kell emelnünk Hyden nagy visszhangot kiváltott megállapításait az ideg- és gliasejtekben a memorizálás és más idegtevékenységek idején végbemenő fehérjeszintézis ritmusváltozásairól.

Dankanits László: Laboratóriumok, automaták, emberek

Nem véletlen, hogy némelyik elemzőautomatát gyártó külföldi cég olyan berendezést szerkesztett, amelyben az egyes készülékek tetszés szerint kombinálhatók, így fokozatosan is ki lehet építeni az automatasort: a leolvasó-jegyző készüléktől kiindulva az előkészítő műveleteket végző készülékek felé haladva.

Fischer István: Ötszáz vágómester a nézőtéren

A montázs, a képek és hangok váltakozása az emberi tudattevékenység, az érzékelés természetes folyamatának felel meg. A látómező, a figyelmi központ áttevődése a valóság egyik részletéről a másikra, történhet ugrásszerűen, de történhet folyamatosan is.

Erős László: Barna szem kontra kék szem

– Dél felé már kezdtem sajnálni a kezdeményezést – vallotta be később a tanítónő. – A kék szeműek már úgy viselkedtek, mint a legyőzöttek, a barna szeműek viszont vidámak voltak, kitűnően szórakoztak. Semmi kétség, tényleg felsőbbrendűeknek képzelték magukat.