Horváth Gábor: Közös baj

2010 után maradt az orosz függés. Lehetett volna másként. Finnország például csak megvonta a vállát, amikor a Kreml a minap elzárta a gázcsapot, mert náluk már csak öt százalékot tett ki az orosz import.

Bártfai Gergely: A legendás doktor

Szenvedélyesen oszlatta a tudatlanságot, a képmutatást. Egy szabadabban lélegző, óvatosan optimista, egyre élhetőbb ország mosolygós hőse lett. A felvilágosodás menthetetlen híveként vallotta, hogy oktatással, neveléssel az ember javítható.

Mindenkinek a maga Putyinját

Mindenkinek a maga Putyinját
A gonosz Nyugat el akar minket pusztítani, és csak a jó cár mentheti meg a mi „Ruszki Mir“-ünket, az „orosz világot“. A Krím „visszaadása“ a Szent Oroszországhoz nem járt jobb utakkal, vízvezetékekkel vagy fűtött WC-vel a falvakban, de lehetőséget adott a lakosságnak, hogy büszkék lehessenek Putyinjukra.

Roland Baksa: Önmagát temeti egy (volt) újságíró

Két évig lehettem hét újságíró rovatvezetője, remélem, olaj a motorban. A 18 év alatt több remek kolléga és főnök mellé sodort a szerencse. A tippeket vagy csak visszajelzéseket adó olvasóknak is hálás vagyok, jó pár nagyszerű embert megismerhettem.

Rab László: Miért atombombázik ez a Mini olyan gyakran?

Elérte hát, amiben valószínűleg megegyeztek február 1-jén: sikerült megakadályozni a teljes olajblokádot. Ez, mint zsarolási potenciál, ott marad Putyin kezében. És a jelek szerint mindig lesz pincsikutya is, aki a falatkáért dörgölőzik.

Szent-Iványi István: Mi történt Brüsszelben?

Valójában a jelenlegi döntés sokkal közelebb áll, sőt szinte megegyezik azzal a kompromisszumos javaslattal, amit a Bizottság három hete tett és akkor még a magyar kormány harcosan elutasított. Ráadásul a történetnek még egyáltalán nincs vége.