Majtényi Erik: A kódex-írás reneszánsza (Zárójelben)

És rótta, szorgalmatosan rótta ugyanazokat a gyöngybetűket éjnek évadján – egyszer, kétszer, hússzor, harmincszor. Pontosan harmincszor. Mert annyi tiszteletpéldányt kapott a kiadótól, annyiban kellett kijavítania a korrektor nagyvonalúsága folytán benne maradt sajtóhibákat.

Farkas Árpád: Tikmony

– Tikmony! – suttogja, mintha erdő; s vetkőztet, leitat, öl a tekintete. – Tikmony! – ismétli, s mi önkéntelenül, féloldalosan megindulunk a fal mellett, mohó vággyal a künti éjszaka iránt. A fiú eszelős édes apámozással vesz védelmébe –: vendégül ő hívott.

Bajor Andor: Coco Chanel búcsúztatója

Chanelt a finom érzékű világ búcsúztatta. Sok ezer ember, aki választékos öltözetben a földön nem létező virágok illatát árasztotta, ott állt a színek, formák és parfümök királynőjének katafalkjánál. Őt is a Szent Mihály lova vitte el, de ez a ló választékos volt.

Petru Groza: Arany János ünneplőihez

"Nagyszalonta híres város, ott született Arany János" - régi mondás. A török pusztításkor a föld színéig lerombolt, pont ezelőtt 350 évvel újjáépített és napjainkban immár elfelejtett bihari mezőváros híre ez ünnepség fényében újraéled.

Gyorskomment 38. Sokan maradtunk

Iosip Broz Titoval, ha már róla van szó, Nicolae Ceausescu kereste a kapcsolatot, nem annyira a közös fácánvadászatokért, mint inkább azért, hogy az el nem kötelezett országok egyik vezetőjének társaságában szovjetellenességével tüntessen. Á. H. írása

Kácsor Zsolt: Korrepetálom a gyereket

Ha nagyobb lesz, akkor fizika órán majd megtanítják neki azt, amit én most előre elmondok, tehát: minden folyadék párolog, némelyik gyorsabban, némelyik lassabban, s mivel a párolgó folyadék hűti a saját környezetét, a környezete előbb-utóbb lehűl.

Kocsis Tamás: Volt egyszer egy Jugoszlávia…

Kocsis Tamás: Volt egyszer egy Jugoszlávia…
Miért nyílt meg egy tizenkilenc éves, újságírást tanuló magyar egyetemista fiatalember előtt, akit akkor látott életében először (és utoljára), már biztosan soha sem fogom megtudni.

Ne várj jót senkitől, mert mindenkor, mindenre van ember

Ne várj jót senkitől, mert mindenkor, mindenre van ember
A náci és egyéb könyvpusztítások idézése esetén szokás Heine 1823-ban született egysorosára utalni: ”Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.” Az övéit (is) 1933-ban vetették máglyára a német kultúra gyöngyszemein „felnőtt” honfitársai.

Horváth Gábor: Tahóland

Már közhely, hogy „méltóságaink” a permanens viszályban lelik gyönyörüket. Elvek híján abból táplálkoznak és vele fenyegetődzve hajtják maguk alá azt, akit lehet. Habozás nélkül mondanak alpári sértéseket másokra.