Horváth Andor: A kétségbeesett költő

Egy modern művészsors és a tudatosság megtestesítőjeként az európai szellemiség egyik ma is létező irányát szabta meg. Valéry és Thomas Mann, Rilke és Proust művész-felfogása és művészet-eszménye nem létezhetnék az ő példája nélkül.

Dános Miklós: Egy csöndes vasárnap Milánóban

Pillanatok alatt mintegy kétezer ember rohant be a pályára verekedés, rendőrség, könnyfakasztó bomba –, majd elhangzott a végzetes jelszó: Sangue! Sanguel – cseng még most is a fülembe az üvöltés.

Szívás – kellett nekik brexit

Elengedtük az osztrák bankok adósságát, most következnek a német, a francia, holland és belga nagyvállalatok. Úgy tudom, Nagy-Britannia már nem tagja az Európai Uniónak.

Páll Árpád: Illúzió és valóság csomópontjai

Az Ünnepek házának szerteágazó párbeszédei mögött az illúziók, vágyak és a valóság tényei mérkőznek, minden replika az elemek összhangjának, kisebb-nagyobb összeütközéseinek, ellentmondásainak egy-egy vonatkozását villantja fel.

Kuncze Gábor: Jó lesz vigyázni!

Egy ismerős megkapta második oltását az oltóközpontban. Hazafelé menet azt vette észre, hogy homályosan lát. Otthon felhívta az oltóközpontot, hogy tanácsot kérjen, kell-e orvoshoz vagy kórházba mennie.

Vári Attila: Testbeszéd

Vári Attila: Testbeszéd
"Nem tudhatod, különösen ebben a nyavalyás modern világban, hogy melyik sarokból, mikor, honnan, ki ugrik elő, milyen kütyűvel a kezében, mikor fényképez le, mikor provokál, mikor kerülsz kiszolgáltatott helyzetbe."

Fischer István: A modern művészet logikus konklúziója

Fischer István: A modern művészet logikus konklúziója
A sajátosan filmszerűnek mondott idő- és térérzékelés elemeit a legprecízebben éppenséggel azoknak a modern íróknak a műveiben találhatjuk meg, amelyeket a filmtől a legtávoliabbaknak tartottak, mint például Csehov és Proust, Joyce és Kafka, Virginia Woolf és Dos Passos.

Vári Attila: Régimódi kínai történet

Vári Attila: Régimódi kínai történet
Közelebb hajoltam a képernyőhöz, látni lehetett, hogy keze időnként ökölbe szorul, s egész testével ritmikusan követi a beszéd felszólító, olykor fenyegető nyomatékkal elmondott s általa talán hangsúlyosabbnak vélt gondolat-morzsáit.