Kertai Gyula: Mi lesz itt?

Itt tartunk. És mi lesz ezután? Mindenki csak találgat. Az ellenzék pedig – immár negyedik alkalommal – gyűjti az erőt. Készül. Nagyon készül. A lehetetlen küldetésre. Az esély csekély, talán kevesebb, mint bármikor ezt megelőzően.

Ágoston Hugó: Játék és tudomány – a tudomány mint játék

Ágoston Hugó: Játék és tudomány – a tudomány mint játék
Óriási viccmester volt, leírta, osztályozta, és főleg élvezettel hallgatta és mondta a zseniális vicceket; amúgy sokan meg voltak győződve róla, hogy sikerült kapcsolatba lépnie földönkívüliekkel. És csakugyan vannak jelzések arra nézve, hogy most már barkochbázik és a földieken röhög az egész értelmes világegyetem…

Szerető Szabolcs: Hodász atya igazsága

Ami megtörtént, nem tehető semmissé, a gonosz ellen elsősorban azért kell küzdeni, hogy mások ne essenek az áldozatául. Bántalmazottak generációi szereztek rutint mifelénk hallgatásban, elfojtásban, hiába: ez nem hoz igazi megnyugvást.

Székedi Ferenc: TGM – bukaresti visszhangok

Halála után a megemlékezésekkel, közvetlen élmények felidézésével kapcsolatos első hullám már elvonult, de a világ és a társadalom működésének magyarázatára vonatkozó nézetei a jövőben még gyakran visszatérnek.

Gellért András: Vigyázz!

A beteg gyakorlatilag állandóan merev testtartással áll a szoba közepén, gyakran tiszteleg is. Ez akkor következik be, mikor hírműsort néz vagy hallgat, és a híradásban meglátja, meghallja kedvenc politikusát. Ilyenkor izmai befeszülnek...

Gábor György: Egyházi bánom is én

Olvasom Pető Attila és Hodász András történetét. Kamaszkorukban mindketten papi abúzus áldozatai lettek. Sok év telt el azóta, s akár élnek még az elkövetők, akár nem, az egyház lelkiismeretének meg kellene szólalnia, ha igaz lenne Dosztojevszkij elmélete...