Robotos Imre: Emlékezés egy lyukas esernyőre

Az esernyő jó kezekbe került. Kovács György 22-es honvédbaka elkövette a világháború legvitézebb tettét; felnyitotta ezt a siralmasan lyukas esernyőt, és ahogy szokás, amúgy rendesen a feje fölé tartotta a zuhogó golyózáporban.

Papp Sándor Zsigmond: Költőkkel és nélkülük

Persze tudom, hogy mindezek mögött a Trump nélküli Amerika gyűlölete húzódik meg, amely Amerika most épp nem a tenyerén hordozza a mi vezénylő tábornokunkat. De akkor is: ennyire nehéz ma már megkülönböztetni áldozatot és agresszort?

Bártfai Gergely: A középső fiú

Minden erejével azon volt, hogy kilépjen a zseniális és nyomasztó apafigura árnyékából, hogy rátaláljon önmagára. Mégis megesett, hogy neves tudósként külföldi vendégelőadásán úgy mutatták be: Thomas Mann fia.

Sütő András: Azt üzente Nóra

A költészet s a nemzetiségi humánum fölszentelt papnője volt ez az asszony, egymagában is egész hajóhálózata megannyi szigetcsoport között a humánumnak, a közösségétől némelykor messze elszakadó, és magányra ítélt költői szónak.

Fábián András: Lajcsiság

Úgy gondolja, hogy ezzel a díszlettel és sminkkel, amit itt felvonultatott, majd jól el tudja húzni az időt. “Én meg úgy gondolom, hogy csak maga alatt vágja a fát. Senki nem szereti, ha hülyének nézik. Még én sem.” – mondta a bíró.