Posts by Ágoston Hugó

A régi, elkötelezett nemzedékhez tartozott, amelynek az irodalom a politik a folytatása más eszközökkel; az a fajta, aki a háborúkat megnyeri, csak a csatákat veszti el sorozatosan, s nem akarja elhinni, hogy csatákban is szerezhet az ember halálos sebet; valamiféle történelmi „adventizmusban”, örök várakozásban élt...

Pár tempó után visszafordultál. Láttam, hogy lihegve, ólmos mozdulattal mászol fel a vaslépcsőn. A bagó, szerkesztő úr, a sok bagó, intettem feléd, és úszósapkás fejemet a vízbe fúrtam. Honnan tudhattam volna, mondd, honnan tudhattam volna, hogy te már egy másik part felé tartasz.

Egyedül a halál fogott ki rugalmas és fürge kategóriáin, esze élességén, telibe találó kritikusi dialektikáján, friss és áradó és szigorú stílusán, szelleme és kedélye lobogásán, ami maga volt az élet: az irodalom élete. Egyébként a nagy önpusztítók közé tartozott.

És itt ülnek a fiúk, és némák. És azt mondják a fiúk: tudatni kell az olvasóval, hogy itt ülünk, folytatni fogjuk, meg minden. Ezt tudatni kell az olvasóval. Hát ennyit – mert többet most nem tudok –, ennyit a fiúk nevében.