Rónay Tamás: Harcias békepártiság

Mindaz, amiben élünk, a permanens békétlenség időszaka. Az eltelt jó egy évtized nem szólt másról, mint hogy külső ellenségeket kerestünk, akik ellen folyvást küzdünk. Miniszterelnökünk minden egyes uniós csúcstalálkozóra „harcolni” megy...

Lendvai Ildikó: Utolsó tangó Párizsban

Tisztára, mint egy liberális dollárizé. Hollik „közönséges zsarolónak” nyilvánítja az EB-t, Balla György káromkodik egy ízeset: „Brüsszel hazudik, mint a disznó.” Ha ez nem alapozza meg a barátságot, akkor semmi.

Krebsz János: Édes anyanyelvünk

Idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy Lőrincze Lajosnak állandó nyelvhelyességi műsora volt a magyar rádió főműsor-idejében, és százezrek hallgatták, hogy vajon a fogóddzon vagy a fogóddzék a helyes felirat a villamoson. Boldog kádári békeidők!

Gábor György: Keresztügyi gyorstalpaló

A Nagy Konstantin fölött megjelenő jel fentről, az égből érkezett, transzcendens legitimációként, a Duna fölötti jel lentről, Orbán meglehetősen drága önlegitimációjaként, s fertelmes paródiába illő nagyzolásának és blaszfémiájának fényeskedő tükörképeként.

Gábor György: A tébolyult nyelv önkénye

Gábor György: A tébolyult nyelv önkénye
Illesse többlettisztelet azt a kormányt, amely az európai fejlődés nyolcszáz éve legfőbb hajtóerejének számító universitast, vagyis az egyetem intézményrendszerét semmisíti meg éppen? Azt a kormányt, amely a tudomány és az oktatás természetéből fakadó nélkülözhetetlen autonómiát félresöpri?