Juhász László: A kenyai futó és a spanyol

Az értékek generációról generációra szállnak. Olyan értékeket érdemes tovább adnunk a gyermekeinknek, amelyekkel másokat is arra tudnak ösztönözni, hogy jobb emberekké váljanak. Mert a legtöbben inkább kihasználják az emberek gyengeségeit...

Kardos András: A diktatúra „tündöklése” és bukása (3. rész)

A lényeg: a valóság fantomizálása, a látszatvilág létrehozása, az eredeti társadalomszövet újraszövése. Az ország népe mást lát valóságnak, mint ami a szeme előtt a valóságban zajlik. Ezzel a diktatúrával szemben csakis a NEM, egy Nemzeti Ellenállási Mozgalom tudhat sikerrel fellépni

Bolgár György: A belepréselés hete

Ezzel szemben a tény az, hogy nem a háború, hanem Ukrajna szabadságharcának a legfőbb támogatója az Egyesült Államok. Az ő katonai és anyagi segítségük nélkül Ukrajna már valószínűleg kénytelen lett volna megadni magát.

Markó Béla: Klausztrofóbia

Markó Béla: Klausztrofóbia
Transzilván klausztrofóbia. Transz-ilyen, transz-olyan. Itt maradók. Határátlépők. A transzvesztiták is, akiket nem szerettek. De Kossuth apánkkal mi lesz? Állítólag női ruhában. Lent a Dunánál. Hogy az más? Már nem tudom, mi más, mi ugyanaz.

Márki Zoltán: Egy pillanatra meghalt a század

Nyolcéves korában úgy tudott rajzolni, mint Rafael. Aztán újrarajzolta, festette, szobrászta és megörökölte a világot. Barcelonában, Madridban, Párizsban és Cannes-ban az idő töretlen, szabadalmazhatatlan és fiatal maradt mellette.

Bodor Pál: Picasso

Benne volt az egész művészettörténet, az összes halálok, minden bohóc, a csikót fürdőztető kamaszok, a vasaló asszonyok, a meztelen lányok, a klarinét-szóló és az örök, csillapíthatatlan, infantilis reménység, a férfi férfiak sajátja: a forradalom.

Gálfalvi Zsolt: Jaj!

Az első mondat: „Goethe, a fenséges költőfejedelemnek, Ekkermannal folytatott beszélgetései során 1827-ben olyan kijelentést tett, amely azt az időszakot különös dicsfénnyel övezte és a kor egész úttörő szellemi irányzatát megvilágította.“

Lendvai Ildikó: A héten volt a költészet napja

De elég is csak rájuk nézni: József Attila makacs, összeszorított szájára, a vonásain ottmaradt kamaszharagra, és Pilinszky finoman faragott, keskeny arcának átszellemült, csendes szomorúságára. Másképp fájt nekik, ami fájt.