Markó Béla: Kalapos forradalom

Markó Béla: Kalapos forradalom
Holnap otthon dolgozom, mondták később a szerkesztőségben az írókollégák, amikor éppen írtak valamit. Megértettem, de én nem tudtam így mondani. A versírásba nem lehet beleizzadni. A regény más. Az tényleg olyan lehet, mint a favágás.

Gálfalvi Zsolt: Mese

Hófehérke mosolygott és énekelt, keze nyomán rend született és harmónia, az őzek kandik voltak és a nyulak segítőkészek, a mókusok kedvesek és a madarak serények, a törpék bizalmatlanságát feloldotta a báj és a szeretet...

Szürkenyúl: Kifizetőhely

Megnyílt a pénzcsap a Szerencsejáték Zrt.-nél: Szijjártó és Rogán köre is jól járt, de például a seggnyaló dalos pacsirtákat is ki lehet innen is jól tömni. Minden területen ez megy, Fideszes kifizetőhellyé tették az egyetemeket is azzal, hogy kiszervezték...

Perintfalvi Rita: Budapestről jöttem

Az első gondolatom az volt, hogy szégyen Magyarországról jönni, mert mindenki, ha ezt kimondom, azonnal Orbán Viktorra gondol és mindazokra a bűnökre, amelyeket Európa ellen jelenleg elkövet. És én képtelen vagyok ezt a szégyent magamra venni!

Székely Ervin: Kit miért hív a haza?

Elég csak az Eurostat adataira pillantani, amelyek szerint egy átlagos magyar állampolgár tavaly az uniós átlag 72 százalékát költötte fogyasztásra, azaz 16 százalékponttal kevesebbet, mint egy átlagos román állampolgár.

Tizenöt éve nincs már velünk Csiki László

Tizenöt éve nincs már velünk Csiki László
Mindegyre azt mondják: erdélyi magyar író vagyok. Időnként, miközben sokan a magyar irodalom és nemzet oszthatatlan egységéről beszélnek, megkísért a gondolat, hogy felveszem a zimbabwei állampolgárságot. Hadd lám, akkor minek neveznek?