Posts by Ágoston Hugó

Tinédzserként – akkoriban, amikor Illyés Gyula szövegét olvastam – írtam egy szerelmes verset Kossuth Lajoshoz Magyarok Messiása címmel. Egy olyasmi alak körvonalazódott benne, mint akit Ady Endre méltatott Jászi Oszkárnak címezve.

Színesedik hát a társadalom, jön, jön, jön a multikulturális fordulat, ami sok-sok nem kifejezetten európai arc megjelenésében ölt formát, ezek az arcok jönnek-mennek, vásárolnak, intézkednek, esznek, isznak, közlekednek...

Az egybites tárhellyel született, ám annál arrogánsabb vírusszakértőből háborús elemzővé vált szellemi sáskahad visszavedlett, majd visszatért, és újra pusztít. És ordít, mint a Mellári szamara, miközben dedósként veri az asztalt, ha ellenkező véleménybe botlik. 

Az irány jó! Az most részletkérdés, hogy a szintet nem sikerül tartani, és egyre mélyebbre süllyedünk a fölkapaszkodás reménye nélkül, de ha elővesszük az iránytűt és leellenőrizzük a haladási irányt, magunk is meggyőződhetünk róla: az irány jó!

Miért jutott ez most eszembe? Mert az egyik magyar aranyérmes világbajnok neve Muszukajev Iszmail, ami szerény ismereteim szerint nem magyar név. És a tévedések elkerüléséért, a sportoló meg is köszönte, hogy Magyarország befogadta.

Máig rögzült bennem a cikksorozat első mondata: „Akácillattól terhes a penészleki út…” Az egyébként jó tollú riporter a hamis idillt írta meg, a Pestre „elfajzott” Végh Antal pedig a tetves fejű gyerekeket és a noha bortól elbutult felnőtteket.