Marosán György: „Odakozmál-e” az emberiség?

Marosán György: „Odakozmál-e” az emberiség?
Napjaink eseményei „tektonikus” társadalmi átrendeződésre utalnak, ami egy újabb történelmi ugrást vetít előre. Ennek során adaptációra kényszerülnek nemcsak az egyének és a magukat szuverénnek gondoló társadalmak, hanem az egész emberiség.

Arató András: Ki a diplomata?

A világot Donald Trump hivatott megmenteni, akinek az újraválasztása többet jelentene az azonnali békénél, azt eredményezné ugyanis, hogy nem is volt háború ukrán földön. Talán máshol sem, sőt, a dinoszauruszok sem haltak ki.

Gábor György: Hurrá, eltaláltuk!

A bevett egyházak a hatalom mellé rendelt hadtestekként működnek: a hatalom legfelsőbb köreitől elvárt politikai szolgáltatásaikat vagy épp gyáva és gyomorforgató hallgatásaikat, korrumpálódásukat elrabolt közpénzekkel hálálja meg a földi királyság.

Csillag István: Ká, a kígyó szorításában

Az ellenzékét amatőrnek mondta, amíg önmagát és kormányzását „királynak” gondolja. Az amatőrt a dilettánstól az különbözteti meg, hogy az amatőr még tanulhat. Amíg nem szorítja ki belőlünk a szuszt teljesen, miközben óvja szendergésünket, még van remény.

Szűcs Gábor Róbert: Fokozódnak…

A külföldet néhány hasonlóan elmebeteg vagy nagyon is ép, ámde véres kezű, jószerivel büntetett előéletű kalandor, harmadosztályú ócska, repedtsarkú gazfickó jelenti, akikkel tűzijátékot lehet nézni (miért jut eszembe erről Nero, a véres költő?)