Gyurcsány Ferenc: Idősek Világnapja

Aztán egyszer csak arról beszél, hogy mi lesz, ha majd nyugdíjba megy. Meg hogy fogja látni az unokáját, ha a gyerek messze költözik. Csontsűrűséget méret, cetlire írja a bevásárolni valót. Érzelgősebb lett, vagy épp keményebb.

Németh Péter: Szuverének

A támogatók természetesen kaphatnak és kapnak is pénzt itthonról, nekik nem kell kérni másoktól, az ő bevételeiket senki nem fogja ellenőrizni, ilyen szervezet nincs Magyarországon, vagy ha van is, csak az ellenzéket hivatottak vizsgálni.

Lendvai Ildikó: Szuverenitást nekem is!

Velem, kérem, nagyon ki van szúrva. Amikor én aktív politikus voltam, még nem volt dollárbaloldal. Vagy nekem nem szóltak róla. Luxusbaloldal, az már volt, hallottam a jobboldaltól, de azt a sok Fidesz-jacht óta valahogy nem emlegetik.

Kőháti Zsolt: Petőfi, Hasdeu, Hizden

Kőháti Zsolt: Petőfi, Hasdeu, Hizden
Egy másik költeményben gyöngéden szól ekkortájt épp hároméves kislányához, Iuliához, akit tizenhat esztendő múltán ragad majd el a tüdőbaj. Nagy tehetség hunyt ki általa: franciául, románul írt verset, prózát, megismerkedett az angol, a német nyelvvel, párizsi elitegyetemeken tanult…

Ágoston Hugó: Fájdalom

Ágoston Hugó: Fájdalom
Testvérem, a magyar meg az erdélyi valóság az úgy alakult, hogy – mi értjük, józanon is a paradoxont, a kegyetlen-vicces játékot a szavakkal –, ha élnél, nem bánnád, hogy meghaltál. Ha élnél, együtt siratnánk...

Majtényi Erik: Ismertem egy embert

Mert még citromhoz sem hasonlított, és a Kreutzer szonátához még kevésbé. Szomorú volt ez a két lábon járó dilettáns Köchel-katalógus a maga szánalmas csendéleteivel a festőállványon s a maga oratóriumaival a lelkében. De erről semmit sem tudott...

Salamon László: Jordáky Lajos hatvanéves

Az 1944-es borzalmas napokban őt is, engem is ugyanabba a börtönépületbe internált a Gestapo, illetve a horthysta kémelhárító. Jordáky szerét ejtette, hogy titkon odasúgott szavaival bizakodást, reményt és hitet keltsen bennünk.

Liszt h-moll szonáta

Liszt h-moll szonáta
“Annyira gyenge vagyok, hogy nem tudom megcsinálni.” – mondta az idősebbik. “Dehogyis nem, mondta húga, emlékezz csak a Katira, hogy egy csöpp ereje se volt már, mégis megcsinálta.” Hát, igen, az élet tele van kihívásokkal az utolsó pillanatig.