Ágoston Hugó: Pillanatfelvétel (majdnem szabadvers)

Ebben a – történelmi – pillanatban úgy néz ki, hogy a magyar állam (szinte kizárólag) diktatúrákkal, antidemokráciákkal ért egyet, barátkozik. Kinek a véleményére lehetünk kíváncsiak még? Hát mondjuk az erdélyi magyarság és az RMDSZ véleményére…

Rónay Tamás: Van lejjebb

Az elcsalt választások óta az EU-ból egyedüliként a magyar nagykövet átadta megbízólevelét Belaruszban, megcsúfolva ezzel a demokráciát, mindazokat, akik vértelen eszközökkel lázadtak fel azért, hogy ők is Európa részei legyenek és ne egy brutális rezsimé.

Hamburger Béla: Mi kéne még?

Kapunk vizes vébéket, innen induló Giro d'Italiát, atlétikai világbajnokságot, lopakodó olimpiai készülődést. Szép dolog is ez, bár talán az emberek jóllétéhez többel járulna hozzá egy működő egészségügy és a piacképes tudást nyújtó oktatás.

Nyáry Krisztián: Halmazelméleti példatár

Magyarországon született Nobel-díjasok: Békésy György, Gábor Dénes, Harsányi János, Herskó Ferenc, Hevesy György, Karikó Katalin, Kertész Imre, Lénárd Fülöp, Oláh György, Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő.

Papp Sándor Zsigmond: Az igazi Nobel

Krasznahorkai is pont olyan megrághatatlan jelölt, mint amilyen győztes volt Kertész annak idején a jobboldalnak. Máig emlékszem a hajmeresztő teóriákra, amellyel a „német jelölt” győzelmét magyarázták.

Ágh Attila: Túlképzett analfabéták

A magyar lakosság még tűri a parazita politikai elit országdúlását, ám 2024-25-ben a konfliktusok annyira kiéleződnek majd, hogy az is kiderül, az Európai Uniónak meddig lesz kedve és türelme tovább asszisztálni az Orbán-rezsim tragikomédiájához.