Lakner Dávid: Legfeljebb márciusig

Jó lenne, ha a felek elkezdenék érezni annak a felelősségét, hogy a pártpolitikai küzdelmek érdekében tehetnek tönkre valamit, ami eddig legalább jól működött. Ideje lenne a feleknek befejezni az egymásra mutogatást, és valóban megállapodni.

Beck Tamás: Trump esélyei

Donald Trumpnak akkor is kiiktathatatlan fékekkel és ellensúlyokkal kellene számolnia, ha a szövetségi Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében mégis elindulhat az elnökválasztáson, és horribile dictu: triumfál a megméretésen.

Zöldi László: Mire telik Ujhelyi István körmondataiból?

Ujhelyi István blogjából kisejlik, hogy a kabinetvezetője, Szalay Tamás Lajos, a hajdani Népszabadság kiváló politikai szakírója szerkeszti. Mégse lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a magyar politikus maga írja a körmondatokat, a hosszú bekezdéseket.

Kocsis Tamás: Sasazértis

A legkevésbé is a megérdemelt hivatalos rangjai miatt szerettem, szerették és szeretik annyian ma is, nagyok között is immár bizonyosan halhatatlan, kiemelkedően nagy színészként, rendezőként, íróként, humoristaként, ráadásként színigazgatóként.

Lakatos Péter: Megy az így is

Eltérően a szomszédoktól, Romániában nem honosodott meg az állami hátterű korrupció, még a régi balkáni stílus, a hatóságok képviselőinek korrumpálása dívik az engedélyeztetési procedúrák lerövidítésénél.

NJF: Szép hazánk híre-neve az angolszász világban…

Szép hazánk részei: Audiföld; a gazdag nyugger osztrák sógorok őrvidéke; havas táj a magyar Detroittal (Miskolc), néha farkasokkal; nyomor; lakatlan és fürdőhelyes települések; fő borvidék (Tokaj); a Nagy Város (Budapest); a magyar Csernobil (Paks)...

Vándor Ágnes: Vérvételen pokolból a mennyországba

Lassan bejutok a laborba is, mintha a pokolból a mennyországba csöppentem volna, tök más atmoszféra fogad, az asszisztensek kedvesek, egy férfi ahogy az a nagykönyvben elő van írva, rosszul lesz a tű látványától, mire mindannyiunkból előbújik a nő...

Ágoston Hugó: Emlékek a két nagyenyedi Gyuláról

Drága jó Szatyi bácsi! „Megint nem figyeltek! Én kiteszem a lelkemet, és ti nem figyeltek! Hát nem én vagyok a hülye?!” Csendes helyeslés az osztályban… És milyen délceg, jóképű férfi volt. Néhányan láttuk az auráját is.

Kovács András Ferenc: Levél Gálfalvi Zsoltnak

Kovács András Ferenc: Levél Gálfalvi Zsoltnak
... szédülten élek Pesten és Budán, s köröttem újra forr a hősség harsogón, vezérszólamra forr a lég, hevíti aszfalt görbe forradásait – s rád gondolok, Gálfalvi Zsolt, ki most, akár horgadt torony, hegyként vonulsz Marosvásárhely főterén...