Csillag István: Lufik és szuronyok

Ki emlékszik ma már arra, hogy mennyi idő alatt érjük utol vagy hagyjuk el Ausztriát? A hadiállapotok Magyarországára már nem érvényes Talleyrand híres mondása: „Szuronyokkal sok mindent el lehet érni, csak éppen ülni nem lehet rajtuk”. 

Horváth Gábor: Ülve maradók

Navalnij utóbb bocsánatot kért a grúz néptől, majd az ukrántól is, amiért 2014-ben még jó ötletnek vélte a Krím és a Donbász elcsatolását. Ha kitartott volna akkori véleménye mellett, alighanem még ma is élne, de volt lelkiereje beismerni tévedéseit. Ugyanez Orbánnak nehezebben megy...

Hamburger Béla: Magyar Pétertől az összefogásig

Úgyhogy Magyar Péter (szerintem) nem Rogán bábja, legalábbis ezt (egyelőre) semmi nem bizonyítja. (Ráadásul nem is ő lenne az első kiábrándult Fidesz-rajongó, gondoljunk csak Pesty úr nyári kifakadásaira.)

Tompos Ádám: Magyar Választásmatematikusok Pártja

Hiába van egy körzetnek szegfű-piros központja, attól még bőven ki lehet kapni, ha a mozgósítás kimerül abban, hogy az aktivisták sűrűn szelfiznek  toll- és bögreosztás közben. Sikerült is összehozni a vereséget...

 Szekeres István: Nemzeti retorika

A tervezet a készülő tankönyv íróinak a figyelmébe ajánlja, hogy az új szövegekben használják külön-külön és együtt is a „brüsszeli bürokraták” kifejezést, valamint a dollárbaloldal, Gyurcsány és migránsok szavakat.

Váczy András: Fjodor és a pasi

„De itt már új történet kezdődik. Egy ember fokozatos megújhodásának, fokozatos újjászületésének története. Ahogy átmegy egyik világból a másik világba, megismeri az előtte eddig ismeretlen valóságot. Ez új elbeszélés témája lehetne..."