Tévében hangzott el az észrevétel: hogyhogy nem jelezte a hírszerzés az államelnöknek az új szélsőséges nacionalista-magyarellenes, oroszellenes, nyugatellenes, homofób, unionista-„hazafias”, antiglobalista, egyházpárti alakulat példátlan felemelkedését? (Állítólag Iohannis néhányhete tud egyáltalán az AUR létezéséről…)
Ha egy szervezet kereken egy évvel a megalakulása után a parlamenti helyek kilenc százalékát szerzi meg, lehet-e azt mondani rá, hogy a semmiből jött?
Ha egy ismeretlen alakulat elviszi a nagy pártoktól a diaszpóra szavazatainak nagy részét, mivel foglalkozott az elhárítás? (Az AUR az összes párt közül a legtöbb szavazatot szerezte Olaszországból, és a második legtöbbet a spanyolországi románoktól.)
*
Mi derülhet még ki erről a furcsa rendszerellenes képződményről, amelynek választási sikeréről harsog az európai sajtó? Mert eddig ilyesmik derültek ki: George Simion (34 éves), az AUR társelnöke mondta: „Többet tanultam a stadionok lelátóinak állóhelyein, mint az összes iskolában.” „Nem kötünk szövetségeket.” Diana Sosoaca ügyvédnő, aki a maszk viselése ellen harcol: „Ha Arafat beoltatja magát, tudják meg, hogy az nem ugyanaz a vakcina, mint amit nekünk előír.” Claudiu Tarziu társelnök (47 éves), az AUR társelnöke: legionárius szemléletű lapot szerkeszt, abortuszellenes: „Az egyház védelmezői vagyunk.” Egyhangú AUR-”nézetek”: „Nem vagyunk szélsőségesek, radikálisak vagyunk. A hazafiakkal tartunk, nem a globalistákkal. Senkivel nem lépünk szövetségre.”
Az AUR tagjai szinte egyöntetűen abortuszellenesek, járványtagadók. Van köztük elítélt köztörvényes bűnöző, olyan, akit Szebenben a forradalom idején elkövetett emberöléssel vádoltak, volt szekus besúgó.
Ideológiailag az új párt besorolhatatlan, szociológusok szerint az AUR-szavazó profilja leginkább a PSD-szavazóéhoz hasonlít. (Ami alkalmasint azt jelenti, hogy az AUR a PSD-től vett el szavazatokat – tehát utóbbi enélkül még nagyobb arányban győzhetett volna.
Programja szerint: „Az AUR doktrinája négy pillérre támaszkodik: család, haza, hit, szabadság.” Honnan olyan ismerős?
Jól mondja a Transindex cikkírója, Kulcsár Árpád: „Az AUR jelenléte különösen kényes szituációt fog eredményezni: a román nagy pártok ugyanis nehezen fogták eddig is magukat vissza, ha valamely vadhajtásuknak megfogantak olyan zseniális ötletek a fejükben, mint a Trianon-törvény vagy valamely kisebbségi jog kiterjesztésének aktív gátolása. No, mármost bent lesz egy erős párt a parlamentben, amelynek várhatóan az lesz az egyik fő profilja, hogy kisebbségellenes törvényeket sugalljon, és ezzel olyan mókuskerékbe kényszerítse a teljes politikai palettát, hogy folyamatosan bizonyítania kelljen, hogy ők mennyire jó románok, vagy mennyire jó keresztények, ha nem akarnak vesztesen kijönni az elmúlt hónapokban oly látványosra sikeredett BOR vs. politikum háborúból. Szóval annyi biztos, hogy most jó időre berendezkedhetünk a román-magyar csörtékre és szimbolikus politizálásra egyaránt. És csak reménykedhetünk, ha az utóbbiból lesz több, mint a konkrét konfliktusokból. Az RMDSZ egy ilyen helyzetben könnyen csapdában találhatná magát: ha a román pártok, és főleg a PNL, akinek védenie kell a maga nacionalista vagy mélykeresztény választószegmensét is, belemegy egy-egy AUR-os játékba, akkor az RMDSZ-en komoly lesz a nyomás, hogy rúgja fel a koalíciót. Kelemen Hunoréknak nehéz lesz megfelelni mindenkinek, mondhatni politikai bravúrt igényel, hogy ez sokáig működni tudjon. Másrészt az AUR segítséget is jelenthet az RMDSZ-nek, hiszen a román szélsőjobbnak mindig is nagyon erős mobilizációs hatása volt az erdélyi magyar választókra. Ugyanakkor a szimbolikus politizálás terén rengeteg muníció érezik, és az RMDSZ végre hitelesebben játszatja a magyarok védelmezőjét.”
Senkinek sem lesz ezekkel arany élete, az biztos.
