Fotó: Pierre Crom / Getty Images
Telex
Jó ideje üllő és kalapács között vergődik Európa egyik legszegényebb országa, Moldova. A többségében román nyelvű, de oroszok, ukránok és török eredetű ortodox gagauzok lakta országot nemcsak az etnikai törésvonalak tépik-cincálják, hanem politikailag is a kelet és nyugat határmezsgyéjén billeg. A lakosság egy része oroszbarát, Moszkva felé nyitna jobban, egy még jelentősebb hányada pedig a nyugati orientációt pártolja. Mindezt árnyalja a város-vidék ellentét és a pártpaletta töredezettsége is.
Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az ország keleti, észak-déli irányban elnyúló, hosszúkás sávja orosz segítséggel a Szovjetunió felbomlása után kikiáltotta függetlenségét. A félmillió lakosú Transznisztria, másik ismert nevén a Dnyeszter Menti Köztársaság a mai napig a szovjet szimbolikát használja többek közt a címerében, a területén csekély létszámú, 1500 orosz katona állomásozik (hivatalosan békefenntartói szerepben), a gyenge moldáv állam és hadsereg pedig képtelen is lenne visszaszerezni a kontrollt szakadár tartománya felett. Itt a hétvégén esedékes választásokon nem is lehet majd szavazni, a voksolni óhajtó dnyeszter mentieknek át kell menniük a moldáv törzsterületre.
Ilyen nyomorult körülmények között tartanak vasárnap elnökválasztást és népszavazást a Magyarország területének kb. harmadát kitevő, 2,4 millió fősre becsült, a demográfiai folyamatok és az elvándorlás miatt gyorsan csökkenő lakosságú országban.
Az államfő 2020 óta az 52 éves Maia Sandu, aki euroatlanti irányultsággal vezeti az országot. Ennek fontos fejezete volt, hogy a 2022-es, Ukrajna elleni orosz agresszió után felgyorsult EU-bővítési folyamat Moldovát is magával ragadta. Az országnak már 2014-ben felajánlotta az EU a jövőbeli csatlakozás reményét, 2022 márciusában be is nyújtották a kérelmet, és a következő két hónapban lezongorázták a moldovai jogrendszert szondázó kérdőívet az EU-val. Végül 2022 júniusában vált Moldova Ukrajnával együtt tagjelöltté, bár most jön a monoton és hosszú rész, a csatlakozási tárgyalások során 35 fejezetet kell majd elkezdeni és lezárni. Ehhez szorosan kapcsolódik a hétvégén tartott népszavazás, ami arról szól, hogy támogatja-e a moldáv nép az alkotmány módosítását az uniós csatlakozáshoz.
Orosz rule(tt)
Az Observer cikke felidéz egy tavaly tavaszi történetet, amikor a chișinăui reptéren egy éjszaka alatt 900 ezer eurónyi (kb. 360 millió forintnyi) készpénzt fogtak a vámosok. Nem is akárhogy: több mint 100 ember Oroszországból Örményországon átutazva lépett volna be Moldova területére, egy-egy bőröndben 10 ezer euróval, ami a pénzbehozatali bejelentési kötelezettség felső határa. A moldovai tisztviselők szerint a pénzből tüntetéseket és az elnökválasztás befolyásolását akarták finanszírozni egy oroszbarát oligarcha részvételével.
Enélkül is voltak oroszpárti tüntetések, és ezeknek megvolt a szociális bázisuk is, hiszen az energiaárak emelkedése súlyosan érintette az alacsony kereseteket biztosító ország lakosságát. Olga Roşca, Sandu elnök külpolitikai tanácsadója így fogalmazott a történtekről:
„Oroszország piszkos pénzek millióit önti bele, hogy eltérítse a demokratikus folyamatainkat.”
Hozzátette, ez egy teljeskörű beavatkozás, aminek a célja az ország jövőjének destabilizálása. Roşca szerint már eddig is közel 100 millió euró érkezett Moszkvából a választás és népszavazás befolyásolására. Júniusban már közösen jelezte három ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada, hogy az oroszok mire készülnek. Arra figyelmeztettek, hogy ha nem ér célba az orosz kampány és befolyásolás, akkor Moszkva tömegtüntetéseket fog kiváltani.
A szokásos orosz hibrid hadviselés zajlik Moldovában: a társadalmi törésvonalak felerősítése, a központi hatalomban való bizalmatlanság mélyítése, gyűlölet szítása. William H. Hill egykori amerikai diplomata, a moldovai EBESZ-misszió 1999-2006 közti vezetője a Foreign Affairs folyóiratban arról is írt, bizonyos értelemben az ukrajnai háború második frontja Moldova.
Egyes felmérések szerint a moldávok 30 százalékának pozitív a véleménye Oroszországról. Ez annak is köszönhető, hogy a függetlenség 1991-es kikiáltása óta több tízezer moldáv dolgozott Oroszországban, és hazautalt jövedelmük fontos bevételi forrás. A kilencvenes években ráadásul jelen volt a román nyelvű elitben egyfajta oroszellenesség, egyes politikusok hangoztatták is az oroszajkúak felé: „Bőrönd, vasútállomás, Oroszország!” Erre a régi félelemre most is rájátszik az orosz propaganda.
A Kreml a befolyását a korábban sokáig hatalmon lévő kommunista és szocialista pártokon keresztül gyakorolta, ezzel inkább a jobboldali pártok váltak nyugati orientációjúvá. Azonban Moszkva a saját barátait is átverte, a 2001-ben elnökválasztást nyert Vladimir Voronin elnök kiábrándult az oroszokból, miután nem segítettek megoldani a Dnyeszter menti szakadárok kérdését. 2003-ban ő maga az utolsó pillanatban visszalépett annak a megállapodásnak az aláírásától, amely jelentős autonómiát biztosított volna a Dnyeszter menti szakadároknak és a gagauzoknak, akiken keresztül Moszkva stabilan kontrollálhatta volna Moldovát.
Voronin ekkor nyugati irányba fordult. A 2009-es parlamenti választást már nyugatos pártok koalíciója nyerte. De az emberek belőlük is kiábrándultak, miután Vladimir Plahotniuc oligarcha-politikus a Demokrata Pártján keresztül szinte kirabolta az ország bankjait, 1 milliárd dollárnyi pénzt sikkasztva el. Így nem csoda, hogy a mostani elnök, Maia Sandu pártja antikorrupciós ágendával nyert nagyot 2019-ben.
Fontos fejlemény volt még Dmitrij Kozak, Vlagyimir Putyin orosz elnök helyettes kabinetfőnökének 2021-es látogatása az oroszokkal addig békés együttélést tervező Sandunál. Olcsó gázt és a transznyisztriai helyzet megoldását ígérte cserébe azért, ha oroszbarát intézkedéseket hoznak, például megígérik, hogy nem csatlakoznak a NATO-hoz. Ez részben a már említett 2003-as majdnem aláírt megállapodás felélesztése lett volna, amelyet annak idején ugyanígy Kozak hozott volna tető alá. Sandu elutasította a javaslatot, így a bizonytalan és drága gázellátás miatt elég kemény volt a 2021-22-es tél az országban. Sandut aztán a Kreml nyugati bábnak minősítette, az ország pedig kénytelen volt cseppfolyósított (LNG) amerikai földgázt importálni. Így is előfordultak áramkimaradások az országban.
Hill azt is felvázolta, hogy Ukrajna és Moldova cirka 1200 kilométeres közös határa elég fontos Kijevnek. Jelenleg kevéssé kell figyelnie rá, de egy oroszbarát fordulat Chișinăuban azt jelentené, hogy a délnyugati területeire is erőforrásokat kell átcsoportosítania, ráadásul a Moldován át Ukrajna felé jelenleg még akadálytalanul haladó utánpótlás elkezdhetne akadozni. A 2022-es invázió idején az orosz haditerv része volt az odesszai partraszállás, majd a transznisztriai területtel való közvetlen folyosó létesítése. Ekkor még az is felmerült orosz részről, hogy akár egész Moldovát megszállhatnák.
Transznisztria viszont a háború eszkalációja óta elszigetelődött Oroszországtól, a Foreign Affairs cikke szerint az exportjuk 80 százaléka már nyugatra megy, és a helyi vezetők is várják az EU-csatlakozási folyamat előnyeit (a szabadkereskedelmit már ki is élvezik a helyi cégek). Ezzel ellentétben a háborút nem igazán akarják, de alig tudnák is valamivel megvívni: a nehézfegyverzetet már rég elvitték az oroszok, katonai utánpótlásra az Ukrajna és Moldova közé zárt területnek jelenleg nincs esélye. A moldáv vezetés pedig úton-útfélen hangsúlyozza, nem erővel akarja visszaszerezni a Dnyeszter túlpartja feletti irányítást, hanem tárgyalásos módon.
Maia Sandu útja
Sanduról az AFP nyomán a Kyiv Post írt tömör jellemzést. Eszerint az elnök a román határhoz közeli Risipeni faluban született, majd az egyik chișinăui egyetemen szerzett mesterdiplomát nemzetközi kapcsolatok szakon. Az amerikai Harvardon képezte tovább magát közpolitikai tanulmányokban, majd hazája gazdasági minisztériumában kezdett dolgozni. Később a Világbank helyi irodájában húzott le hét évet, majd a szervezet washingtoni központjában volt az igazgató tanácsadója. Két év után ismét hazatért, és ezúttal oktatási miniszterként próbálta ki magát. Később erre az időszakra úgy emlékezett vissza, hogy ugyan tele volt nehézséggel – ellenállás a változással szemben, problémák az oktatási rendszerben, gyűlölködés –, de ebből merített erőt.
A románul, oroszul és angolul is folyékonyan beszélő Sandu 2016-ban már volt elnökjelölt, de elbukott, 2019-ben viszont kormányfő lett. 2020-ban választották meg elnökké, sokakat megnyert szerény stílusával és korrupcióellenes kampányával, le is győzte a Moszkvának kedves Igor Dodont.
Nemrég egy interjúban azt mondta,, édesanyjával lakik együtt egy kétszobás lakásban, 2023-ban pedig 600 dollárnyi (kb. 222 ezer forint) pénz volt a bankszámláján. Ugyan Sandu 2016-ban alapított pártja, az EU-orientált Akció és Szolidaritás Pártja 2021-ben többséget szerzett a moldáv törvényhozásban, és később reformok is beértek, de gazdaságilag és politikailag változatlanul törékeny a helyzet az országban.
Gazdaságilag már az kissé hazavágta Moldovát, amikor még Ukrajna lerohanása előtt az orosz Gazprom harmadával kevesebb gázt kezdett szállítani, valamint megduplázta a gázárat. Az ország gazdaságának a Covid-járvány se tett jót. Az ukrajnai háború bedurvulása tovább lökte a szakadék felé a moldáv gazdaságot, és az állam összes nagy rendszere megsínylette az ukrán menekülthullámot (lakosságarányosan a legtöbb menedékkérőt kezdetben Moldova fogadta be). Mindezek miatt az infláció 40 százalékosra szökött fel.
Sanduval szemben kritikaként hangzik el, hogy nem hallgat az ellenzéki véleményekre, valamint a Nyugat-barát szólamok mellett nem tudta helyrerázni a gazdaságot, letörni az inflációt, megreformálni az igazságügyet. A szorongatott geopolitikai helyzet Sandu és a mögötte álló párt támogatottságára is hatással van. Egy Moldovában dolgozó nyugati tisztviselő azt mondta az Observernek, hogy Sandu sokat ígért, de a feszült nemzetközi helyzet miatt keveset tudott teljesíteni, ezért sok választó elégedetlen vele. „Növekszik az apátia és a kiábrándultság, ami táptalajt nyújt Oroszországnak” – mondta a tisztviselő.
Ennek jele volt, amikor Gagauzia autonóm területen, Moldova déli részén az addig ismeretlen Evghenia Guțul nyerte a kormányzóválasztást. A nyíltan oroszbarát kormányzójelölt győzelme sokakat megdöbbentett, hisz két héttel korábban még senki nem tudott az ő puszta létezéséről sem. Guțul győzelme után Moszkvába repült parolázni Vlagyimir Putyinnal. Ilyen szempontból nem meglepő, hogy az Európai Tanács október 14-én bejelentette, hogy többek közt Guțult és több gagauz vezetőt is szankciós listára tesz. Őt korábban az Egyesült Államok külügyminisztériuma is egy oroszbarátnak tartott oligarcha emberének nevezte, aki a férfi személyes ambícióit szolgálja a gagauz nép helyett.
A Facebookot és az Instagramot is üzemeltető Meta is közölte, blokkolt számos profilt, oldalt és csoportot, amik hamis információkat terjesztenek – zömmel a moldovai oroszajkú lakosság körében.
A Reuters szerint a Kreml azzal védekezik, hogy ők nem akarnak beavatkozni a mostani választásokba, de szerintük Moldovában igény van az oroszokkal való baráti viszonyra. Azonban Chișinău megtagadja az ezt valló emberektől, hogy ezt hangoztató médiumokat kövessenek, illetve politikusokra voksoljanak. Ráadásul az oroszbarát erők taktikusan azzal is kampányolnak, hogy lehet az ország egyszerre barátja Brüsszelnek és Moszkvának is.
Mi lesz a választás napján?
A népszavazáson várhatóan 55-65 százalék fog az EU-csatlakozás mellett szavazni (50 százalék igen kell az eredményességhez, minimum 33 százalék részvétel az érvényességhez), bár sokan szkeptikusak, képes-e Moldova végrehajtani az elvárt demokratikus és igazságügyi reformokat. Hogy a referendum uniós siker legyen, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég Chișinăuba látogatott biztatni a polgárokat, valamint felajánlott 1,8 milliárd euró pénzügyi támogatást három évre elosztva. Valeriu Pasha elemző a Reutersnek azt mondta, hogy jogilag nem kötelező érvényű a referendum, de a nemek győzelme nagy csapás lenne az Európa-barát, a jövő évi parlamenti választásokra készülő pártok támogatottságára nézve.
2024. október 10-én Chișinăuban – Fotó: Vladislav Culiomza / Reuters
Sandut egyébként több politikus, így fő elnökválasztási ellenfele, a 12 százalékra mért, oroszbarát volt főügyész, Alexandr Stoianoglo kritizálta amiatt, mert egy napra rakta a népszavazást és az elnökválasztást. Szerintük Sandu ezzel saját maga győzelmét segíti elő.
Roşca, az elnök tanácsadója viszont azt mondta, kár lenne várni a referendummal, hisz most az ország elnöke, kormánya és parlamenti többsége is EU-barát, az EU-tagok is támogatják a csatlakozást, és az ország demokratikus túlélése a tét. És az oroszok is inkább az uniós referendum megtorpedózására mennek rá, mivel Sandu győzelme az elnökválasztáson nagyon valószínű.
Az otthon élő választók körében 35 százalékon áll, de döntő a külföldön élők szavazata is. A legutóbbi elnökválasztáson a szavazatok 15 százalékát a nyugaton élők adták, akik körében Sandu támogatottsága 90 százalék feletti. Ha ezúttal is aktív lesz a külföldön élő szavazótábor, akkor a BBC szerint Sandu első fordulós végső győzelme sem kizárt, de valószínűbb, hogy szükség lesz a november 3-i második fordulóra. Az Observer szerint Sandu a tízjelöltes első fordulóban simán végez majd az élen, de november 3-án a második körben, ahol csak a legerősebb jelöltek maradnak benn, már nehezebb lesz nyernie.
Az államfői pozíció Moldovában sem túl erős, a parlamentnek felelős kormány igazgatja az országot. Jövő nyáron parlamenti választások is lesznek, Moszkva ott is beavatkozhat. Ha akkor nem kerülnek az EU-barát erők többségbe, a csatlakozás is elúszhat, hisz a szükséges jogszabályi módosításokat is a parlament hozza meg.
Sandu és az EU-barát erők egyik legnagyobb ellenfele fonák módon nem indul az elnökválasztáson: moldáv származású, de izraeli születésű, oroszbarát Ilan Șort tavaly távollétében 15 év börtönre ítélték, mert a vád szerint ő is részt vett 1 milliárd dollárnyi pénz eltüntetésében a moldáv bankrendszerből. A férfi az ítélet elől Izraelen át Moszkvába menekült, ahol mozgalmat indított a chișinăui vezetés destabilizálására. Két pártját is betiltották Moldovában több oroszpárti médium mellett. Ő állhat a gagauz Guțul mögött is.
Csütörtökön Viorel Cernăuțanu országos rendőrfőkapitány azt mondta, Șorék példátlan módon közel 130 ezer moldáv szavazót akarnak megvásárolni 15 millió dollárért, hogy voksoljanak Moszkva-barát jelöltekre, valamint az EU-csatlakozás ellen. Az oroszpárti dezinformáció is nagyon terjed az országban. Szintén Șort sejtik a választások előtti, több középületet érintő vandalizmus mögött is, a Reuters szerint az épületek megszállásának terve is felmerült. A gyanú szerint ezeket Oroszország által kiképzett huligánok követték el, akik a választáskor és utána is zavargásokat akarnak szítani.
Șor meg se próbál elhatárolódni mindezektől, sőt Telegram-oldalán nyíltan pénzt kínált azoknak a moldávoknak, akik regisztrálnak a kampányába, és meggyőznek másokat. Șor emberei többször jártak már Oroszországban. Egy moldáv lap, a Ziarul de Garda egyik újságírója egyszer beépült Șor rendszerébe, és neki is pénzt kínáltak azért, hogy vegyen részt a Sandu-ellenes tüntetéseken.
Șorék fő érve, hogy az EU-csatlakozás esetén Moldova háborúba keveredhet Oroszországgal, de riogatnak a csatlakozás esetén növekvő migrációval, a külföldiek által felvásárolt földekkel, kötelező angol nyelvtanulással vagy épp magasabb inflációval is
– írja a Conversation. Șorék olcsó orosz gázt is ígérnek, ami csábító lehet a köhécselő moldáv gazdaságnak.
Sandu nimbusza kissé megkopott ugyan az elmúlt négy évben, az viszont a kezére játszik, hogy az oroszpártiaknak tekintett szavazókat nem igazán sikerült egyetlen táborba terelnie Moszkvának – vagy a Kreml kezének tekintett Șornak. Az ő jelöltje Stoianoglo, de rajta és Sandun kívül még kilenc jelölt van.
Mellesleg Stoianoglo is hirdeti az EU-hoz való közeledést – csak azt mondja, Sandunál jobban vezényelné le. Elemzők szerint ez jelzi az oroszpárti ellenzék identitásának válságát is. „Nem tudják, hogyan egyeztessék össze Oroszország jelenlegi, szomszédja ellen viselt brutális, véres háborúját azzal a régi szólammal, hogy Oroszország Moldova idősebb testvére” – idézte a CNN Makszim Szamorukovot, a Moszkvából Berlinbe költöztetett Carnegie Intézet Oroszország-Eurázsia Központjának ma már szintén külföldön élő munkatársát.
Sandu mindenesetre azt hangoztatta a kampányban, hogy az ország komplett jövője eldőlhet a hétvégén. „Az Európai Unióhoz való csatlakozás Moldova Marshall-terve” – utalt az AFP szerint a második világháború utáni Nyugat-Európa újjáépítésében segítő amerikai segélyre. Moldovát ugyan háborús romokból nem kell újjáépíteni, de minden szempontból szüksége van a növekedő pályára állításra.
