A lengyel miniszterelnök mielőbb fel akarja számolni az előtte kormányzó Kaczyński-féle PiS örökségét.
A hárompárti kormány, amelyben legtöbb minisztere a liberális Polgári Platformnak van, tavaly december 13-án alakult meg. Donald Tusk már korábban jelezte, viszonylag gyorsan szükség lesz helycserékre, néhány hónapja pedig arra panaszkodott, hogy a koalíciós jelleg miatt a partnerek által delegált miniszterhelyettesek jelenléte lassítja a kormányzást. Már írtunk itt arról, hogy a PO, a centrista Harmadik út és a Baloldal koalíciója ugyan biztos többséget élvez a szejmben, de nem elég nagyot ahhoz, hogy leszavazhassa az államfői vétókat. Andrzej Duda köztársasági elnök jelezte, hogy nem fogja aláírni azokat a törvényeket, amelyekkel az új többség felszámolná a nyolcéves jobboldali kormányzás örökségének tekinthető jogszabályokat és intézményeket, vagy amelyek vallásos meggyőződésével ellentétesek.
Több olyan lengyel intézmény van, amely továbbra is a PiS utasításait követi. A legfontosabbak: az alkotmánybíróság, az országos igazságügyi tanács, az országos médiatanács. Ezen kívül Duda akadályozza a PiS politikai kinevezett nagyköveteinek felmentését és új, szakértő képviseletvezetők kiküldését.
Ez az állapot frusztrálja a liberális, baloldali szavazókat. Csak nehézkesen halad a változás az oktatásban, de az abortuszliberalizáció, a nők, a melegek önrendelkezési jogainak törvényesítése terén is. A koalíció szavazótáborát bosszantja ez a szinte „béna kacsa állapot”, ami az önkormányzati választások eredményén is látszódott. A PiS maradt a legnagyobb párt. Ugyan területeket elveszített, de a kormánykoalíció külön induló pártjai képtelenek voltak „elsöpörni” a jobboldalt, ami sok liberális véleményvezér vágyvezérelt jóslata volt.
Donald Tusk legközelebbi szövetségeseit állította a PiS-örökség felszámolásának frontvonalába. Ezek a politikusok talán jobban elhasználódtak az elmúlt négy hónapban, ezért küldheti őket a Polgári Platform a politizálás másodvonalának számító Európai Parlamentbe. Feltűnést keltett a bejelentés, hogy Bartlomiej Sienkiewicz kulturális miniszter, Borys Budka, az állami vagyont kezelő miniszter és Marcin Kierwinski eddigi belügyminiszter távozik Brüsszelbe. Ezek látványos „frontpozíciók” voltak a Tusk-kormány kezdetén. Sienkiewicznek kellett lecserélnie az állami média hírszolgáltatásának és publicisztikai műsorainak politikailag elfogult korábbi vezetőit, ami csak a PiS-által hozott szabályok durva megkerülésével volt végrehajtható. Az ő dolga volt a nemzeti kulturális intézmények felszabadítása is a PiS által rájuk kényszerített vezetőktől és ideológiai béklyóktól. Borys Budka azt kapta feladatul, hogy cserélje le több száz állami cég felügyelőbizottságát és igazgatóságát. A PiS politikusaival és azok pereputtyával tömte tele e vállalatokat, így fizette őket, s általuk finanszírozta a jobboldal politikai projektjeit. Marcin Kierwinski irányítása alatt került új vezetés alá a rendőrség és más erőszakszervezetek.
A miniszterek távozását a nyilvánosság számára azzal is magyarázzák, hogy így akarnak nagyobb súlyt helyezni Lengyelország brüsszeli jelenlétére, s a listákat vezető ismert nevek nagyobb kedvet csinálnak a részvételre. Ez is egy értelmezés. Más források szerint Tusk dinamikusabb kormányzást szeretne kevesebb miniszterrel és helyettessel.
A latolgatások szerint Tadeusz Sziemoniak, aki jelenleg a titkosszolgálatokat felügyelő kormánytag, átvehetné a belügyi tárcát is. A miniszterelnök biztosan felkéri lemondásra azokat a koalíciós kormánytagokat, akiknek a munkájával elégedetlen. A valószínű távozók közül legtöbbet a Harmadik Út által jelölt környezetvédelmi miniszter, Paulina Hennig-Klosko és az agrártárcát irányító Czeslaw Siekierski nevét emlegetik.
A kormány sorainak átrendezése több célt is szolgálhat. Tusk feltehetően dinamizálni szeretné a koalíciót. Élénkebb munkára szorítaná a politikusokat, hogy a szavazótábor ne veszítse el érdeklődését, bízzék jobban, hogy a választási ígéretek megvalósulhatnak. A lengyel koalíció még nem lépett ki az ellenzékiség állapotából. Eddig a PiS-örökség felszámolása volt a fő téma, a választók eközben olyan politikák meghirdetését várják, amelyek reflektálnak az aktuális helyzetre.
A lengyel külügyminiszter nem tartja elképzelhetetlennek a NATO-egységek jelenlétét Ukrajnában – Radoslaw Sikorski szerint a Macron-féle javaslat azt jelenti, „Putyinnak…
Ilyen a kül- és a védelmi politika is. A lengyel vezetők – Tusk mellett Sikorski külügyminiszter is – egyre többet beszélnek a honvédelmi szükségletekről, arról a veszélyről, amelyet az Ukrajna ellen folytatott orosz agresszió jelent Lengyelország számára. Tusk felújította a német-francia-lengyel (ún. weimari) háromszögben zajló együttműködést, s ennek védelmi arculatot is adna. A lengyelek úgy látszik arról győzködik az európai középhatalmakat, hogy az oroszok komolyan latolgatják a NATO elleni akciókat. A hazai közönségüket pedig arról, hogy hibás volt a korábbi PiS-politika, amely egyedül az ígért amerikai pajzsra hagyatkozott. Lengyelország a NATO európai frontvonalában van, nyilvánvalóan meggyőző európai védelmi biztosítékokat akar. Ez egy olyan ügy, amelyben át kell lépni a történelemi németellenességen. Tusk népszerűsíti a javaslatot, hogy az EU (a külügyi főképviselő mintájára) hozza létre a védelmi biztos hivatalát. Állítólag erősen lobbizott Washingtonban is azért, hogy az amerikaiak támogassák ezt a lépést, szerinte Radoslaw Sikorski lenne erre az ideális jelölt. A külügyminiszter azonban inkább vonakodik, nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy a varsói külügyminiszteri posztot a brüsszeli munkánál többre tartja.
Volodimir Zelenszkij az új Nagy Imre, de hol van Orbán Viktor? – Az európai egységnek és szolidaritásnak az használna a legtöbbet, ha a háborúban Ukrajna nyerne…
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2024. május 2-án.
