A Kaliforniai Egyetem kutatóinak felfedezése újabb megválaszolandó kérdéseket vet fel a Föld mágneses mezejének keletkezésével kapcsolatban – adja hírül a BBC tudományos magazinja, a Science Focus.
A szakemberek eddig azt feltételezték, hogy a Föld belső, főként szilárd halmazállapotú vasból álló magjának teljes felületén lassú, véletlenszerű növekedés megy végbe. Ám a földrengéshullámok terjedését tanulmányozva a Kaliforniai Egyetem szeizmológusai arra a következtetésre jutottak, hogy az indonéziai Banda-tenger alatt a belső mag gyorsabban növekszik, mint a Brazília alatt található ellentétes oldalon. Más szóval, a folyékony külső mag Indonézia alatt erőteljesebben vonja el a hőt a belső magból, mint Brazília alatt. A jelenség oka ismeretlen.
Az egyenlőtlen növekedés ellenére nem kell attól tartanunk, hogy a földmag „féloldalasan” fejlődne, a gravitáció következtében ugyanis a vaskristályok az északi, valamint a déli sarok irányába mozognak, kiegyenlítve a növekedési aszimmetriát. Alapjában véve tehát továbbra is egy gömb alakú belső maggal kell számolnunk, amelynek sugara lassan, átlagosan évi egy milliméterrel növekszik.
A témához kapcsolódó másik érdekesség, hogy Földünk belső magja csupán 0,5-1,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, tehát – bolygónk négy és fél milliárd évéhez képest – fiatal képződmény. Ennek tudatában viszont feltevődik a kérdés, hogy miként jött létre belső mag nélkül a Föld mágneses tere. A jelenleg elfogadott elmélet szerint a belső mag hője által a külső magban gerjesztett örvényáramok meghatározó szerepet töltenek be a földi mágneses mező keletkezésében és fenntartásában. Mivel a mágneses mező három milliárd évvel ezelőtt már bizonyíthatóan létezett, feltételezhető, hogy a szilárd belső mag keletkezése előtt a folyékony mag konvekciós áramlásait más folyamatok tartották fenn.
