Kedves Pali!
Remélem, hogy megengeded ezt a közvetlenebb megszólítást, bár személyesen még nem találkoztunk, így pertut sem ihattunk, viszont hasonló korúak vagyunk és a Facebook-ról rég ismerjük egymást. Mindig élvezettel olvasom a verseidet, csodálom nyelvőrző, nyelvmentő, nyelvalkotó bravúrjaidat, és szinte mindig beleborzongok a valóságnak abba megszentelésébe, amelyeket költő képzeleted megteremt.
Minthogy mindkettőnknek – ebben biztos vagyok – fontos a magyarságunk, nyilván nem lehet számunkra közömbös mindaz, ami Magyarországon történik, és nem is vontuk ki magunkat annak hatása alól. Úgy esett, hogy a politikai frontvonal egymással ellentétes oldalaira sodródtunk. Én írtam egy könyvet, amelyben megjósoltam Orbán bukását, te pedig egy bökverset rólam, amelyben ezért megtasliztál. Szellemes volt az is, elnézést, hogy nem lájkoltam, de hát az én mazochizmusomnak is van határa.
Tegnap este miután nyilvánvalóvá lettek a választási eredmények, meghallgattam Orbán Viktor és Magyar Péter beszédeit, rád gondoltam. Arra, hogy bizonyára csalódott vagy, és ezt mélyen át tudom érezni, hiszen pont harminc éve (amikor Emil Constantinescu Románia elnöke lett) minden választás után csalódott voltam, sohasem az nyert, akire voksoltam, legfeljebb a kisebbik rossz jött be, amire jobb híján magam is pecsételtem. Úgyhogy fájdalmasan nagy rutinom van a választások elvesztésében.
Szóval rád gondoltam tegnap este, és végül nem bontottam fel a pezsgőt, amit két éve, március 15-én helyeztem el a hűtőszekrényben, azzal, hogy majd akkor nyitom ki, ha Orbán eltakarodik. Azt hiszem ugyanis, hogy a pezsgőzésnél most fontosabb, hogy kezet nyújtsunk egymásnak. Fontosabb az, hogy betemessük az árkokat, amelyeket magyar és magyar között mélyített a gyűlölet, begyógyítsuk azokat a sebeket, amelyeket szándékoltan, vagy a szenvedélytől elragadtatva egymáson ejtettünk (és itt most nem feltétlenül csak saját személyünkre gondolok).
Az, hogy azok, akik haszonélvezői voltak a Budapestről guruló forintoknak és anyagi és politikai támogatásért eltávolodtak korábbi elveiktől, milyen következtetéseket vonnak le a magyarországi országgyűlési választás eredményéből, legyen az ő dolguk (bár tulajdonképpen valamennyire a miénk is).
Mi viszont itt maradunk, és mindennél fontosabb, hogy a gyűlölködés és frusztráció helyét átvegye a megbékélés és az egység közös dolgaink mellett. Nem kell feltétlenül egyetértenünk politikai, ideológiai kérdésekben. A lényeg az, hogy véleményéért ne vonjuk kétségbe senki magyarságát, nemzeti elkötelezettségét, jóhiszeműségét. Így is gondolhatunk tisztelettel, barátsággal egymásra.
Szeretettel üdvözöllek Nagyváradról
Székely Ervin