Fülöp Géza: Műanyagok ma és 2000-ben. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca. 1975. Antenna-sorozat.

Évtizedekkel ezelőtt az óriásmolekulájú vegyületekkel főleg a szerves vegyész foglalkozott. Manapság a polimeranyagok tulajdonságait, felhasználhatóságát külön tudományág, a makromolekuláris kémia több ezer kutatója tanulmányozza. Századunk elején még csak pótanyagoknak tekintették a műanyagokat, napjainkban annyira elterjedtek, annyira nélkülözhetetlenné váltak, hogy önálló anyagcsoportként kezeljük őket. Jelentőségük az ipari előállítás szempontjából az acéléval vetekszik: becslések szerint az elkövetkező öt-tíz évben a világon ugyanolyan mennyiségű műanyagot fogunk gyártani, mint acélt.

Fülöp Géza időszerű és kitűnően megírt könyvében jól áttekinthető rendszerezésben ismerteti a műanyagok érdekes világát. Nem rejti véka alá ezek erényei mellett hibájukat sem, nevezetesen azt, hogy egyszer – ezek is megöregszenek. A különböző műanyagcsaládok ismertetése közben figyelme kiterjed az egyik legellenállóbb polimercsoportra, a poliimidekre is. Különösen nagy szerepet játszott ez a műanyagcsalád (főleg az aromás poliimidek) az űrrepülés-technika fejlesztésében.

Különösen érdekes a könyvnek A műanyagok földön és égen című része, amelyben a szerző – amennyiben a terjedelem megengedi – a műanyagok felhasználását ismerteti. Megtudjuk belőle mindazt, amit a tudomány, a technika, főleg az űrrepülés és az orvostudomány, valamint a könnyűipar a műanyagoknak köszönhet. A makromolekuláris anyagok jelenét vizsgálva, a szerző a jövőjükbe is betekint. Így tudomást szerezhetünk arról, hogy egy-egy műanyagcsoportban milyen változásokra számíthatunk a közeljövőben.

(Erényei mellett a könyvnek egy hiányát is megemlítjük. A poliolefinekről szóló fejezetben meg lehetett volna említeni az A. W. Hoffmann-díjjal kitüntetett román tudós, C. D. Neniţescu nevét is. A kiváló kémikus ugyanis elsőként derített fényt a Ziegler-katalizátor egyes részletkérdéseire, megmagyarázva, hogy milyen szerepet játszik a titánklorid az ilyenfajta polimerizálásban. A Neniţescu által kidolgozott „kisnyomású“ polietilén különleges tulajdonságai révén nemzetgazdaságunkban nagy jelentőségű alkalmazásra talált.)

Mindent egybevetve, ajánljuk ezt a korszerűen és világos stílusban megírt könyvet mindazoknak, akik a műanyagkémia legújabb vívmányai iránt érdeklődnek.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 30. számában, 1975. július 25-én.