Bukarest lakossága mindig nagy barátsággal fogadta a szórakoztató látványosságokat. Az első „komédiás trupp“ látogatását már a XVI. században feljegyezték, és ettől kezdve mind gyakrabban találunk utalásokat arra, hogy francia és német cirkuszok működtek Munténia fővárosában. 1812-ben egy Bródi Mátyás nevű magyar mutatott be „panorámá“-nak elnevezett előadást, s úgy látszik, jól mehetett az üzlet, mert 1830-ban ismét ellátogatott Bukarestbe. A mai Academiei és Edgar Quinet utca keresztezésénél állott bódéja, melyben bojárok és egyéb rendű népek nagy számban tekintették meg az ott látható hadi- és vadászjeleneteket.
A román cirkusz alapját azonban az olasz származású Sidoli fivérek vetették meg, akik 1874-ben a mai Gh. Gheorghiu-Dej sugárúton, a jelenlegi Gambrinus söröző helyén állandó jellegű cirkuszt létesítettek. Ezt a szórakoztató intézményt, amelyet később a mai Operett Színház háta mögött erre a célra épített kőépületbe költöztettek át, körülbelül hatvan évig tartották fent. A cirkusz utolsó tulajdonosa, George Franzini Sidoli ma is él, 103 éves, és valószínűleg Bukarest legidősebb embere.
1954 augusztusa döntő fordulatot hozott a román cirkusz életében. A Hivatalos Közlönyben rendelet jelent meg arról, hogy a város szívében, az egyetemmel szembeni telken kezdetleges deszkaépítményben működő Krateyl Cirkuszt az állam másfél millió lej kártérítés ellenében átveszi. Ez az intézkedés gyakorlatilag a román Állami Cirkusz megszületését jelentette.
Azóta kerek húsz év telt el, 1960 május elsejével a Bukaresti Cirkusz a mai modern, eredeti stílusú épületébe költözött, melyhez hasonló Moszkván kívül egész Európában nem létezik. Az előkelő, új keretet a cirkusz vezetőinek és artistagárdájának élettel, tartalommal kellett kitölteniük. Fennállásának huszadik évfordulóján a Bukaresti Cirkusz két vezetőjével, Iosefini igazgatóval és Costel Ionescu főrendezővel arról beszélgetünk, milyen mértékben sikerült ez az egyáltalán nem könnyű feladat.
– Be tudta-e tölteni a cirkusz a közönség szórakoztatásában és nevelésében neki szánt szerepet az elmúlt két évtizedben?
– A kezdeti nehézségek leküzdése után erre a kérdésre most már pozitívan felelhetünk. A Bukaresti Cirkusz nevét és műsorait nemcsak idehaza, hanem a nemzetközi műsorcsere-kapcsolatok folytán a külföldi országokban is előnyösen ismerik. Arra törekedtünk, hogy olyan műsorokat mutassunk be, amelyek a jó ízlésre alapozott szórakozáson kívül példaadásul szolgáljanak a nézőknek emberi bátorságból és ügyességből. A közönségnek ma már nem lehet akármit „beadni“, az igény állandóan nő, s ezzel lépést kell tartani.
– Gyakorlatilag mit jelent ez? Mit nyújthat még a cirkusz az évszázadok során kidolgozott és már annyira ismeretes mutatványokon kívül? Hisz alapjában véve a mai műsoruk is akrobatikára, állatidomításra, zsonglőrségre, bűvészmutatványokra szorítkozik.
– Ez igaz. De minthogy minden teljesítményünknek (még az állatidomításnak is) alapjait az ember fizikai és szellemi erőfeszítései képezik, a jelenlegi műsorokat is erre az alapra kell felépíteni. A múlttal szemben azonban az a különbség, hogy ezeket a teljesítményeket új módszerekkel tökéletesítjük, és a számok felépítésében lényegesen nagyobb teret biztosítunk a rendezésnek, mint eddig. Fokozottabban igénybe vesszük az irodalmi elemeket és a színház eszközeit, ezekkel gazdagítjuk és új köntösbe öltöztetjük a klasszikus cirkusz-számokat.
– Tehát irodalom és színház a cirkuszműsorban… Jó. De egyelőre maradjunk a különlegesen jellegzetes cirkuszi mutatványoknál, mert a közönség elsősorban is ezek kedvéért látogatja az előadásokat. Ezen a téren hogyan biztosítják a továbbfejlődést? Mi van a régebben tervezett artistaiskolával?
– Ilyesmi valószínűleg nem létesül nálunk, mert eddigi tapasztalataink szerint nincs rá szükség, habár az artisták utánpótlása igen égető kérdéssé vált. Ma ugyanis artistáink életkori átlaga 40-45 év között mozog. Mivel pedig 50 éves korban már nyugdíjazhatók, pár év múlva az a helyzet következhetik be, hogy a jelenlegi erők elöregedése folytán komoly artistahiány lép fel. Ezért elsősorban a klasszikus eszközökhöz folyamodunk, és segítjük az artistacsaládokat abban, hogy gyermekeiket minél tökéletesebben megtanítsák az öröklendő mesterségre, ezen kívül pedig főképp a Testnevelési és Sport Főiskola növendékei közt állandóan kutatjuk a tehetséges utánpótlást. Így sikerült az Ikarusz repülő akrobatacsoportot létrehoznunk, amely kétségkívül világszám, mert tagjai repülés közben hármas szaltót végeznek. Azzal is dicsekedhetünk, hogy a kitűnő, fiatal akrobata, Mișu Stroici személyében van már főiskolai diplomával bíró artistánk is, az ő keze alá most nyolc fiatalembert adtunk, hogy kiképezze őket, ősztől kezdve „Alkotó stúdiót“ szervezünk a Bukaresti Cirkusz keretében, és ebben az idősebb nemzedék rendszeres tervek szerint foglalkozik majd a fiatalok továbbképzésével.
– Hogy állnak az idomított állatszámokkal?
– Az egykori cirkusz „nagy öregjeinek“, a ló- és teveidomító Krateyl Vincének és Krateyl Ferencnek a halála szinte pótolhatatlan űrt okozott. De még itt él és dolgozik közöttünk a hetvenéves Krateyl Emil, aki fiának, Alajosnak és unokáinak adja át a lóidomítás tudományát. A vadállatok idomításában és elővezetésében nemzetközi viszonylatban kiválót produkál Dermengi, az egykori állatorvoshallgató, aki eredeti idomításaival bebizonyítja, hogy a békés együttélés és a közös munka olyan ellentétes jellemű állatok közt is lehetséges, mint a macska, egér meg a kutya, vagy a róka meg a kakas, amelyeket együtt idomít és mutat be a közönségnek. Most van készülőben egy elefántszám két fiatal elefánttal. Ezeket Indiából hozattuk, jól megszokták az itteni éghajlatot, ősszel már porondra lépnek.
– Érintsük talán a cirkuszműsor legérzékenyebb pontját, a komikus erők hiányát is. Mit tettek a helyzet javítására?
– Ez valóban érzékeny pontunk. A „nagyok“, Ciacanica és Tony Milea elvesztése óta állandóan bohócválsággal küzdünk. Keressük, kutatjuk az igazi tehetségeket, és most éppen reményünk van rá, hogy a fiatal színészek között megtaláltuk azokat, akik a cirkuszi komédia jellegének megfelelnek.
– És a közönség milyen véleménnyel van a mai cirkuszról?
– Statisztikánk azt mutatja, hogy az előadásaink iránti érdeklődés emelkedik. Az országban átlag kétmillió ember tekinti meg előadásainkat, ennek az évnek az első felében pedig már hatmillió lejjel túlteljesítettük az előirányzott tervet. Ezért a jövőt illetően derűlátók vagyunk, és a fentiekből látható, hogy talán nem indokolatlanul.
A húszéves fennállást máskülönben a Bukaresti Cirkusz ősszel ünnepli meg különlegesen készülő műsorral. Ennek azonban nemcsak szabványos ünnepi előadásnak kell majd lennie, hanem bizonyítania is kell arról, mennyit fejlődött a román cirkuszművészet az elmúlt két évtized alatt.
Megjelent A Hét V. évfolyama 39. számában, 1974. szeptember 27-én.