Fizikai eszközökkel lehetetlen kitapogatni a csodálatos kapcsolatokat, amelyek egy költő és egészen más kultúra, más történelmi fejlődés által befolyásolt népek közt szövődnek. Ilyen kapcsolat jelenlétéről vall, hogy ebben az évben második kiadását érte meg Milánóban Paolo Santarcangeli könyve, amelyben Sangue e oro címen saját fordításában Ady Endre válogatott költeményeit juttatja el az olasz olvasóközönséghez. Vér és arany a kötet címe – a kitűnő válogatás az Új versek, a Vér és arany, az Illés szekerén. a Szeretném, ha szeretnének, a Minden titkok versei, a Magunk szerelme, a Ki látott engem,?, A halottak élén. Az utolsó hajók legszebb verseit tartalmazza, valamint Ady Endre két jellemző novelláját.
A fordító két nyelven közli a verseket, eredetiben magyarul és mellette rögtön olasz fordításban, így kézenfekvővé teszi az azonnali, gyors összehasonlítást.
A kötet elején mintegy hatvan oldalnyi igen alapos és a legújabb Ady-kutatás eredményeire támaszkodó életrajziés kritikai tanulmány olvasható Santarcangeli tollából. Ebből az olvasó teljes és megbízható képet kap a költő életéről és munkásságáról. De a szerző azt se titkolja, hogy az 1966-ban megjelent első kiadást – amint Ady esetében általában lenni szokott – annak idején az olasz és a magyar szaksajtóban is bírálat érte.
Egyes kritikusok azt kifogásolták, hogy Santarcangeli túlzottan politikus Adyt mutatott be (de lehet-e Adyt és a politikát egymástól elválasztani?), mások viszont éppen ellenkezőleg, úgy vélekedtek, hogy adós maradt a forradalmi, a „jakobinus“ Ady bemutatásával. A fordító válaszképpen most kijelenti, hogy telje s tárgyilagosságra törekedett, és válogatásával nem az egyes irányzatok Adyját, hanem költői műve összetettségét igyekezett érzékeltetni.
A fordításokhoz csatolt bibliográfiából megtudjuk, hogy Ady Endre 1931-től kezdve rendszeresen szerepelt antológiákban, önálló olasz nyelvű Ady-kötet azonban először 1943-ban jelent meg, azóta viszont már öt kötetet adtak ki. Ez azt jelenti, hogy a magyar költőóriás és az olasz olvasóközönség közt egyre mélyebb kapcsolat van kialakulóban, amelynek az erősödését éppen az egymás után következő olasz nyelvű Ady-kiadások igazolják. Ennek a láthatatlan lelki kapcsolatnak az eredménye, hogy most az olasz Tudományos Akadémia másodszor adta ki Santarcangeli kötetét.
Egyébként maga a fordító a torinói tudományegyetem professzora, az ottani Magyar Nyelv és Irodalmi Intézet igazgatója (mint ismeretes, ez a város nyújtott otthont élete második felében a nagy forradalmárnak, Kossuth Lajosnak), egyike a magyar irodalom legkiválóbb olasz ismerőinek, kitűnően beszéli a magyar nyelvet, Fiuméban született, édesanyja magyar volt. Számtalan tanulmány szerzője a magyar nyelvről és irodalomról, 1962-ben pedig Antológia della lirica ungherese címen kötetet adott ki, amely Petőfi, Ady, Kassák Lajos és Weöres költészetével ismertette meg az olasz olvasókat.
A mostani háromszáz oldalas Ady-kötet ízléses, szép kiállításban az olasz Akadémia „II maestra le poesia di tutti tempi* (Minden idők legszebb versei) sorozatában jelent meg.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 32. számában, 1975. augusztus 8-án.