Az Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK) novembertől előreláthatólag április végéig elzárja az olvasótermet és a nyitott polcokat a tagok elől az Országos Széchényi Könyvtárból kiinduló valamiféle központi rendelet alapján.
Még tavaly úgy-ahogy érthető lett volna a hirtelen jött áramszolgáltatási gondok miatt, ám most már szemmel láthatóan az országra jellemző önkény, ostobaság és primitívség újabb jelének lehetünk tanúi. Az még érthető lenne, hogy az olvasóterem nyitvatartási idejét korlátozzák, de mi akadálya annak, hogy az érdeklődők bemenjenek a termekbe és válogassanak a könyvek között, elvitelre? Itt nyilvánvalóan csak!-ról van szó, miközben az idegen nyelvek tudása köztudottan elengedhetetlen, és a gyakorlás egyik legjobb módja az olvasás.
Valahogy tükrözi ez az Európából való kilábalás irányzatát is. A rendelet abszurd voltát paradox módon az is igazolja, hogy, becsületükre legyen mondva, az egyéb könyvtárak nem zárnak be, netán ennek is örülni kell?
Azt hiszem, elvi kérdés, hogy ne fogadjuk el, kényszerítsük ki a döntés visszavonását.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 51–52. számának Páratlan oldalán 2023. december 21-én.