Vége lesz a Kánaánnak.
Ontja magából a gyöngyszemeket, egyik jobb, mint a másik, felvonultatja a művészet- és a vallástörténet legfontosabb fejezeteit, teljesen figyelmen kívül hagyva a NAT ajánlásait, hiszen e kettő közül egyik sem tartozik az ajánlott tantárgyak közé. (Nem-nem, a hittan távolabb áll a vallástörténettől, mint Leszbosz a Margitszigettől, vagy Szapphó Tormay Céciletől.)
Hanem e művek kiindulópontja mindig a NER valamely prominensének bődületesen ostoba megszólalása, amelyek többsége csupán azért kaphat felmentést a blaszfémia vádja alól, mert szerzője bátran hivatkozhat saját tudatlanságára. A diadalmasan tomboló félműveltség, vagy inkább teljes sötétség azonban nem öncélú, mert egy kiművelt fő veszélyes a rendszerre nézve: hangsúlyaiban akár a kételkedés árnyalata is felbukkanhat. A megszólaló figurák azonban megbízhatóak, még véletlenül sem hagyják el ajkukat értelmes, tudással megalapozott gondolatok. Ugyanakkor a bornírtság áradása szerves része a rezsim propaganda-stratégiájának. Országunk urai példát mutatnak arról, miként növeli az ismeretek hiánya, a műveletlenség a magabiztosságot. Láthatjuk, bátran tehetünk kijelentéseket bármiről, még az sem szükséges, hogy a saját mondatainkat értsük. Sőt. Ugyanakkor mélynek és igaznak látszó közhelyek állnak rendelkezésre, amelyek fegyverül szolgálnak az „öncélúan elégedetlenkedőkkel”, azaz libsikkel, hazafiatlanokkal vívott szócsatáinkban. (Csak egy példa a tengernyiből: a kisebbik Orbán, a miniszterelnök politikai igazgatója mondotta, „a békéért dolgozni kell”. Milyen igaz! Vagyis féligaz. Ám sajnos a háborúhoz még többet kell melózni. Nemcsak Putyin, hanem az egész orosz nép rengeteg energiát fektetett be, mire eljutott a különleges katonai műveletek nevű projektig. De ez a blődli eléri a célját, minthogy azt sejteti, hogy a lustaság az ún. háborúpártiak jellemgyengesége.)
Ámde itt a kitűnő szerző számára a fenyegető vég, kiapadhat a végtelennek tűnő forrás, ugyanis megszólalt Tölgyessy Péter, és megmondta: „megmozdult a magyar politika tizennégy év stagnálás után, újra valóságos tét van a magyar politikában. Most először került a Fidesz olyan helyzetbe, hogy veszíthet is. Tizennégy éve sosem volt esély, hogy Orbán megbukjon, most van.” Ha eltekintünk attól, hogy még a jeles politológus is tévedett egyszer-kétszer az elmúlt évtizedekben, ráadásul az értékelése nem bizonyosságot, hanem csupán egy opciót lebegtet meg, mégiscsak felmerül a rémkép: kiapadhat a forrás!
2002-ben, az Orbán-kormány bukásának napjaiban volt szerencsém diskurálni Hofi Gézával, amely beszélgetés közben eljutottunk a megállapításig: ez lesz csak az igazi Kánaán – a hülyeség megmarad, ámde a gyűlölet elszáll.
Talán ki kellene próbálni, milyen is egy Horthy-, Rákosi-, Kádár-, Orbán-mentes világ, már csak azért is, hogy meglássuk, abban mire megy Gyuri a műveltségével, szellemességével. A magam részéről már most elkezdek nem aggódni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024, szeptember 5-én.