Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.
Baleset történt a Nemzeti Színházban. A részletek alig ismertek, hírzárlat van, ami éppúgy rendszer-konform, mint Vidnyánszky maga. Két színész került törésekkel kórházba, a Júliát és kedves apukáját alakítók, miután zuhantak négy métert a színpadon, előadás közben – teljes és gyors gyógyulást kívánunk nekik.
Igen, a Rómeó és Júliáról zavarták haza a közönséget. Amióta Shakespeare Shakespeare, talán most először fordult elő, hogy az ifjú szerelmesek túlélték az előadást, ráadásul a Montague-gyerek sértetlenül. Egyelőre tehát nem tudni, melyik jelenetben következett be a malőr, ám aligha az erkély-duett közepette, mert abban semmi keresnivalója sincs Capulet apukának. Persze minden rendezőnek lehetnek kreatív ötletei. Alföldinek például volt, de nála az nem érdem. Vidnyánszky az más, az ő ötletei nemzeti töltetűek.
A magunk részéről nem járunk a Nemzetibe, sosem szerettük azt az épületet, nemcsak a genezise miatt, vagy mert randa. Utoljára a Hamletet láttuk ott, Alföldi rendezte. A közönség a színpadon ült, a színészek a nézőtéren rohangáltak, ami nem akadályozta meg a végső kibontakozást, a szereplők William akarata szerint mind meghaltak, de azt már a feledés homálya borítja, miként támadtak föl a vastaps fogadása céljából.
Ezt az R&J előadást is maga a direktor rendezte, miután megpályázta a feladatot. Vagy mert ahhoz volt kedve, mint megannyi más darab esetében. Állítólag figyelmeztették őt a díszlet veszélyességére, de ez később még talán másképpen volt. Erre utal legalábbis az a maradásra bíztató vágy-özön, amit a kultúrpolitika kegyeltjei mostan reá zúdítanak. Minthogy lemondott a főigazgatói állásáról.
*
A férfi nem férfi ló nélkül, ja, pardon, ezt nem a Nemzeti Színház jövő-menő-jövő főigazgatója mondotta, hanem a Nemzeti Lovas Színházé. (A nő és a paripák viszonylatáról nem találtunk bölcseletet.)
„2010 óta nem lehet azt mondani, hogy rossz a magyar foci” – ez viszont Szöllősi György bejelentése, ami annyiban tartozik ide, hogy a száguldó sportriporter is az egyik Nemzetit vezeti, konkrétan a Népsportot. Voltak oly idők, mintegy az illiberális demokrácia előjátékai, amikor lehetett ugyan mondani például, hogy Rákosi egy alacsony, köpcös, kopasz diktátor, de csak egyszer. Ettől még Rákosi egy alacsony, köpcös, kopasz diktátor volt. (Mostan nem a diktátorok archetípusát írtuk le, mert akad köztük délceg legény is, meg alacsony, köpcös sok-sok hajjal, mi több, a bajusz sem kizáró ok.)
*
Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.
Csák miniszter hetét éljük, az Odüsszeia viaszöntéses mutációja óta nem szerepelt annyit, mint a legutóbbi napokban. Ezúttal is kellő szigorral lépett fel, azonnal nem fogadta el Vidnyánszky lemondását. Ha ő hibázott is direktorként, netán rendezőként, ami a balesethez vezetett, ennek súlya nem mérhető a másik Nemzetiben elkövetett tetthez, amivel a múzeumigazgató a kormánynak a tanulóifjúság elbuzulásával szembeni védelmi rendszerén ütött lyukat, és még tréfálkozott is, nagytekintélyű Csák uram presztízsét rombolandó. De hiába, mert lesújtott a miniszter bajuszának teljes szigorával és a vonatkozó engedély birtokában.
Vidnyánszky csak ideiglenesen, lehet, hogy nem biztos, hogy lehet, hogy lemondott, vagy nem, mert lesz vizsgálat, aminek egyelőre tán csak az eredménye van meg, a lefolytatása még várat magára. Ez a kis interregnum nem arra szükséges, hogy Dúró Dóra eldöntse, melyik Nemzeti vezetése illik a legjobban a kiskosztümjéhez, elvégre a Színház és a Múzeum bármikor összevonható, hanem a szuverenitásunk törvényi megalapozása és Svédország föl nem vétele a NATO soraiba sürgősebb feladat. A Nemzeti Sport élén pillanatnyilag nincs üresedés.
Vidnyánszky sok nyomott hagyott a honi kulturális életen, elsősorban is a színház világának NER-kompatibilissé tétele terén, távozása bármely posztjáról a krokodilok zokogását eredményezné. Ettől azonban nem kell tartani, mert az általa uralt intézmények közül már csak a Nemzeti Színházban van még állása az ügy fő felelősének, a gravitációnak.
Egyesek, dollárbalosok, színjátékot kiáltanak. És akkor mi van? Miért pont a színház legyen az egyetlen hely, ahol nincs színjáték?