Az Azonnali cikke 2022. augusztus 4-én.
Üdv mindenkinek a náci Magyarországon!
Hát, nagyon remélem, hogy nem unjátok még, ha Orbán tusványosi náci beszédével foglalkozunk, mert hát, mégiscsak izgalmasabb, mint azon rágódni, hogy politikusok egy válság idején megpróbálják
áthárítani a felelősséget másra,
ne adj’ Isten, hazudnak a választások előtt, hogy több szavazatot szerezzenek.
A tusványosi beszéd ugyanis, bármennyire is Orbán intellektuálisan legsilányabb beszéde is volt, ahogy például Jámbor András fogalmazott, vagy bármennyire is egy francia könyv előszavára támaszkodott, tizenkét év kormányzás után, Orbán Viktor evolúciójában, meg ebben a káoszban, mégis csak mérföldkőnek számít.
Ungváry Krisztián, történész is jóhiszeműem azt mondta, hogy Orbán csak hamisít, alternatív világot teremt, uramboccsá, hazudik, és hullarablást követ el, és arra bíztat, hogy na, gyerünk, próbáljuk megérteni, mit akarhatott mondani valójában,
hiszen mégse mondhatta azt.
De hát, mi okunk van azt feltételezni, hogy Orbán csak bakizott. Semmi.
Orbán nem fogalmazott rosszul. Orbán, aki Arany János után újra feltalálta a bülbülszavú kifejezést, nem fogalmaz rosszul. Orbán (és csapata) minden szót alaposan megválogat. Nem. Orbán provokált, és átlépett egy újabb határt.
Stratégiai nyugalom
Ne felejtsük el azt sem, hogy tavasszal még ő maga magyarázta lelkesen, hogy tudja, feszült helyzetben, amilyen a mostani is, egy rossz mondattal is bajt lehet okozni. Azt mondta, tudja, mi az, hogy stratégiai nyugalom: keveset beszélni, akkor viszont pontosan, felelősségteljesen.
És mi történt most? A bécsi látogatásán arról beszélt, hogy előfordul, hogy néha félreérthetően fogalmaz.
Orbán szerintem sem náci egyébként, hanem a felelőtlen hülyegyerek,
aki elöl hagyja a fecskendőt.
A színdarab szarkeverője, ha úgy jobban tetszik, intrikusa, aki felviszi a színpadra a fegyvert, amiről kezdettől fogva lehet tudni, hogy el fog sülni.
Orbán, Magyarország miniszterelnöke, az egyik legfőbb közjogi méltóság szélesre tárta a kaput, és máris elkezdődött a licitálás. Dúró Dóra máris büszkén osztotta meg, hogy Vona Gábor, akit elvileg szívből utálnak, arról beszélt az ATV-ben, hogy Orbán szerinte azért kényszerült ilyen beszédre, hogy megmutassa a Mi Hazánk radikálisainak, hogy tessék, ha kell, ő is tud radikális lenni.
Aztán hétvégén megérkezett Toroczkai László is, aki Ásotthalmon arról beszélt, hogy náluk, a Magyar Szigeten egy ilyen beszéd már tíz éve is elhangozhatott volna, majd azzal próbálta megfejelni a dolgot, hogy elmondta, igen, valóban nem akarnak tanzániai négerekkel keveredni, és hogy Zelenszkij ukrán elnök szerinte egy transzvesztita zsidó.
Pedig, ha Toroczkai tényleg annyira szeretné a hazáját, ahogy mondogatja, aki azzal tenné a legnagyobb szívességet, ha nem hergelné az embereket.
A nácik ugyanis, máris itt vannak köztünk, csak nem náciknak, hanem ún.
büszke hazafiaknak hívják magukat.
Ahogy a borászati cég is kiválóan megfogalmazta, keresztény-konzervatív-nemzeti-homofóbok, akik magukat mentesnek tartják az erkölcstelen, gyűlölködő, ember- és életellenes liberális-kommunista ideológiáktól. Aztán tessék, mit csinálnak, hát nem gyűlölködnek?
Láttam én már büszke embert, és nagyon fontos különbségnek tartom például, hogy nem kellett hirdetnie, mennyire büszke. Vagy nem az volt a kattanása, hogy másokhoz képest határozza meg magát. Vagy például, nem érezte fontosnak, hogy mindenbe beleugasson.
Magyarországon büszkének most azt nevezik, aki a leghangosabban kurvaanyázik, holott máshol ezt úgy hívják: sértett paraszt.
A nácik itt vannak,
hiszen Orbán 2015 óta lelkesen építgeti, dédelgeti a migráns-, Brüsszel-, hajléktalan-, tanár-, orvos-, ellenzék- és mindenellenes gyűlöletpropagandát, mikor éppen kit kell az érdekei miatt célba vennie. A nácik itt vannak, mert emlékezzünk vissza, az évek során kiket és hogyan értek támadások, kikre hívták rá a rendőröket.
Az idei, 2022-es év egyik tragikomikusabb híre volt eddig, pedig nem áll mögöttünk könnyű időszak, amikor Hajdúnánáson harminc indiai vendégmunkást orbáni értelemben vett migránsnak néztek.
Vagy itt van Géczy Krisztián, törökbálinti fideszes alpolgármester esete, aki kénytelen volt magyarázkodni, hogy azok a menekültek, akiket a derék polgárok migránsoknak néztek, valójában nem is migránsok, csak diákok, akik a háború elől menekültek.
A város jegyzői koordinátora, Berkesi István még egy levelet is körbeküldött a környék egyesületeinek, hogy legyenek olyan kedvesek, tájékoztassák az egyesületük, szervezetük tagjait, hogy ezúttal nem migránsokról van szó, hanem háború elől menekülő, segítségre szoruló embertársainkról. De hát, már rég késő.
Orbán hiába jelentette be, hogy minden Ukrajna felől érkező ukrán állampolgárt, vagy jogszerűen az országban tartózkodó, harmadik országbeli polgárt beengednek, sőt, még meg is védik,
a lakosság nehezen vette a lapot.
A nácik itt vannak, mert Orbánt nemhogy nem zavarták el, még mentegették, sőt, lelkesen ünnepelték.
A tusványosi Orbán-beszéd fordulópont, mert még sosem volt ennyire nyilvánvaló és egyértelmű, hogy az Orbán-titok, vagy ha úgy tetszik, az Orbán-szabály nem más,
mint a végtelen gátlástalanság.
A tökéletes bizonyíték, hogy Orbánnak semmi nem túl sok, és semmi nem túl drága. Minden más, ami a nyelv elfoglalásáról, a pillanat uralásáról, a hihetetlen karizmáról szól, csak porhintés, misztifikáció, zavarkeltés, mellébeszélés, misztifikáció.
Minden azért van, hogy Orbán hatalomban maradhasson, és minden azért működik úgy, ahogy, mert Orbán azt mondja. Itt nincsenek Szijjártó Péterek, Navracsics Tiborok, Novák Katalinok vagy Varga Juditok, itt csak Orbán Viktor van és az ő kesztyűbábjai.
A beszéd fordulópont, mert megmutatta, hogy a következő időszak nemcsak kemény meg fájdalmas meg szar lesz, nagyon szar, hanem végtelenül szomorú is. Orbán önimádata még rengeteg szenvedést és nagyon
sok szomorúságot hoz az országra.
Hiszen hát ki emlékszik olyanra, hogy Orbán azt mondta, most már elég, ne tovább.
Az elmúlt tizenkét év arról szólt, hogy amikor azt hitted volna, hogy ezt vagy azt már nem tehetik meg, és mégis megtették. Mikor gondoltad volna, hogy Magyarországról egyetemet üldöznek el, és ennek sokan még tapsolnak is?
Mikor gondoltad volna, hogy az 56-ös emlékek ellenére, a magyar kormány Európában szinte egyedülálló módon, az Európai NATO-szövetségben teljesen egyedülálló módon, Oroszország-párti lesz, és hogy magyar emberek még szorítanak is azért, hogy az oroszok minél nagyobb dúlást és pusztítást végezzenek egy országban.
Mikor gondoltad volna, hogy a korábban még legendásnak mondott lengyel-magyar barátságot is szétszakítja?
Mikor hangzott már el beszélgetésben az, hogy „fú, most kellemesen csalódtam Orbánban, mert
sikerült önmérsékletet tanúsítania”,
vagy „fú, ez aztán jó nagy hülyeségnek tűnt, de csak megszólalt a józan ész, és az utolsó pillanatban megálljt parancsoltak maguknak”, vagy csak annyit, hogy: „milyen visszafogott is tud lenni ez az Orbán Viktor, most aztán megkönnyebbültem, hála neki”.
Orbánék hárommillió embert meggyőztek arról, hogy a 46 ezer halottal járó, koronavírus elleni védekezésük sikeres volt, meggyőzték az embereket arról is, hogy az Egyesült Államok hibája az, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, egy jelentős csoport szerint Soros György jelenti a legnagyobb veszélyt hazánkra nézve, sőt, a fideszesek egy rétege szerint Soros György tehet még az inflációról is. Nekik meg aztán tényleg bármit el lehet adni.
A buli mégis elmarad
De nem örülhetnek a mi hazánkosok, nem örülhetnek a nácik, és nem örülhetnek a fideszesek sem. Nem örülhet az ellenzék, hogy Orbán megint bemocskolta magát, és nem örülhetnek EU-pártiak sem. Nem örülhet a taxis az olcsó benzinnek, nem örülhet a futár sem egy jól sikerült tüntetésnek.
Nem örülhet az újságíró, nem örülhet a kisnyugdíjas, nem örülhet a focista sem. Sőt,
nem örülhet Mészáros Lőrinc sem.
Senki nem örülhet, mert megjósolhatatlan, kinek, mikor és hol fog elszakadni cérna, hogy ki fogja a fegyvert tartani, és ki lesz a fegyver csővének a végén, amikor az elsül.
A válság éppen csak bekezdett, az emberek lába alól éppen csak elkezdett kifutni a talaj (már, ha eddig nem mélyszegénységben éltek), a kormány éppen csak hozott néhány megszorítást, és még csak néhányan vannak, akik rádöbbentek, hogy csúnyán átverték őket.
Mi lesz majd, ha azok is rádöbbennek a turpisságra, akik most annak örülnek és hálálkodnak, hogy magánszemélyként olcsón tankolhatnak, ahhoz viszont hülyék, hogy belássák, hogy a boltban sokszorosan megfizetik az árát, hogy a fuvarozás megdrágul?
Orbán nem, hogy nem náci, de nagyon is érti, mi történik, csak amíg róla és a hatalmáról van szó, pont leszarja. Egyetlen sovány vigasszal mégis tudunk szolgálni: azt ugyanis már most lehet rögzíteni, hogy ha egyszer elszabadul a pokol, akkor
nem kell találgatni, ki lesz érte a felelős.
Bármelyik közösséget is éri majd tragédia, annak, aki megússza, tudnia kell empatikusnak maradni.
Aradi Péter Az Azonnali újságírója
Szeret futni, írni, olvasni, utazni. Mindenhol és mindenben leginkább az érdekli, ami így vagy úgy, de nagyon csúnyán elromlott.