Aggasztó időket élünk. A klímaválság, az éles egyenlőtlenségek, a véres konfliktusok és az emberi jogi jogsértések, valamint a Covid-19 járvány által okozott személyes és gazdasági veszteség nagyobb nyomás alá helyezte világunkat, mint amit eddigi életem során bármikor tapasztaltam. Nem kap elegendő figyelmet azonban az a veszély, amely életem első felét beárnyékolta és a létezésünket továbbra is fenyegeti. A nukleáris fegyverek már nem szerepelnek a főcímekben vagy a hollywoodi forgatókönyvekben. Az általuk jelentett fenyegetés viszont nagyobb, mint valaha, és minden évben csak egyre növekszik. A nukleáris megsemmisülés csak egy félreértésnyire vagy egy számítási hibányira van tőlünk; Damoklész kardja, amely nemcsak borzalmas mértékű szenvedést vagy halált hozna magával, hanem minden életet elpusztítana a Földön.
A szerencse és az ítélőképesség találkozásának köszönhetően nem vetettek be nukleáris fegyvereket, mióta azok felégették Hirosimát és Nagaszakit 1945-ben. De meddig tart a szerencsénk, ha több mint 13 ezer nukleáris fegyver van jelenleg is a világon? A Covid-19 járvány megmutatta, hogy milyen katasztrofális hatásai lehetnek egy csekély valószínűségű eseménynek.
A hidegháborút követően a nukleáris arzenálokat drasztikusan lecsökkentették, szinte felszámolták. Teljes régiók nyilvánították magukat nukleáris fegyverektől mentes övezetté. A nukleáris kísérleteket mély és széles körű elutasítás jellemezte. Országom miniszterelnökeként elrendeltem, hogy Portugália először szavazzon a Csendes-óceánban történő nukleáris kísérletek újrakezdése ellen.
A hidegháború vége viszont veszélyes illúziót hagyott maga után: azt, hogy a nukleáris háború veszélye a múlté. Semmi sem lehetne ennél nagyobb tévedés. Ezek a fegyverek nem a tegnap problémái, hanem továbbra is a jelen egyre növekvő veszélyei. Most fokozottabb a nukleáris fegyverek használatának kockázata, mint a hidegháború idején, amikor az amerikai gyermekeket arra készítették fel, hogy mit tegyenek atomtámadás esetén, és óvóhelyeket alakítottak ki. Néhány nukleáris fegyverekkel rendelkező ország között a kapcsolatot manapság a bizalmatlanság és a versengés jellemzi. A párbeszéd szinte teljesen hiányzik. Egyre csökken az átláthatóság, a nukleáris fegyverek pedig egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, mivel a nemzetbiztonsági stratégiák keresik az új lehetőségeket azok felhasználására.
Mindeközben a technológiai vívmányok, valamint a kibertérben és a világűrben kialakult verseny új színtereinek megjelenése megmutatta a sebezhetőséget és a nukleáris eszkalálódás fokozott kockázatát. Hiányoznak a nemzetközi keretrendszerek és eszközök ahhoz, hogy ezeket a fejleményeket kezelni tudjuk. A mai többpólusú világrendben pedig a nukleáris felhangú regionális válságok más nukleáris hatalmak bevonódásával fenyegetnek.
A nukleáris helyzetkép egy tűzfészket mutat. Egy baleset vagy egy hibás számolás is képes azt begyújtani.
A hidegháború csúcspontján, az 1970-ben hatályba lépett – NPT-ként jobban ismert – „a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés” a legfőbb reményünk a folyamat visszafordítására és arra, hogy a világ elkerülje a nukleáris kataklizmát. Leginkább az NPT-nek köszönhető, hogy nem vetették be a nukleáris fegyvereket 1945 óta. A nukleáris leszerelés érdekében jogi kötőerővel bíró kötelezettségvállalásokat tartalmaz, amiket az öt legnagyobb nukleáris hatalomnak is be kell tartania. Ezen felül felgyorsítja a leszerelést, amely az egyetlen mód arra, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljunk ezektől a borzalmas fegyverektől.
A világ nagy részét lefedő 191 ország csatlakozott eddig a szerződéshez és vállalta, hogy nem szerez be vagy állít elő nukleáris fegyvereket. Ezeket a vállalásokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyeli és számon kéri.
Holnap a szerződés részes felei tizedik alkalommal találkoznak az ötévenként rendszeresen megrendezett felülvizsgálati konferencián, ahol megtárgyalják a szerződés végrehajtásának folyamatát.
Valószínűleg egy rövidítésként hivatkozott szerződésről szóló újabb ENSZ-konferencia nem bír különösebb hírértékkel. Az NPT azonban a Földön élő minden ember számára létfontosságú mind a biztonság, mind a boldogulás tekintetében.
Meg kell ragadnunk a lehetőséget arra, hogy az NPT most kezdődő felülvizsgálati konferenciáján visszafordítsuk a veszélyes és fokozódó tendenciát, valamint kikerüljünk ezen embertelen fegyverek túl régóta ránk vetülő árnyékából.
A felülvizsgálati konferenciának hat fronton kell merészen cselekednie:
– Új és előremutató utat kell felvázolnia a nukleáris leszerelés terén. – Új lépésekről kell megegyeznie az átláthatóság és a párbeszéd, valamint a nukleáris háború kockázatának csökkentésére vonatkozólag.
– Foglalkoznia kell a Közel-Keleten és az Ázsiában lassan kialakuló nukleáris válságokkal. – Meg kell erősítenie a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását támogató globális keretrendszereket, köztük a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget.
– Támogatnia kell a nukleáris technológia békés felhasználását az orvoslás és más területeken, ugyanis ez az egyik ok, amiért az egyezmény mellett elkötelezték magukat a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok.
– Emlékeztetnie kell az embereket, különösen a fiatalokat arra, hogy egyedül a nukleáris fegyverek felszámolása lehet garancia arra, hogy azok többé nem kerülnek bevetésre. Arra sürgetem a kormányokat, hogy a konferenciához a szolidaritás, az őszinte párbeszéd és a rugalmasság eszmeiségével álljanak hozzá. Mindenki számára fontos, hogy mi történik az egyezményről szóló tárgyalások során, ugyanis a nukleáris fegyverek használata mindenkire kihat. Világunk törékenysége még soha nem volt ennél egyértelműbb.
Remélem, hogy az emberek a világon mindenhol arra buzdítják a kormányaikat, hogy lépjenek el a szakadéktól, és hozzanak létre egy biztonságosabb és védettebb, vagyis nukleáris fegyverektől mentes világot mindenki számára.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. január 3-án. A szerző az ENSZ főtitkára.