A klímaválság vörös riasztás az emberiség számára.
A világ vezetői hamarosan próbatétellel találják magukat szemben az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) Glasgow-ban. A vezetők cselekvése, illetve mulasztása megmutatja majd, hogy mennyire veszik komolyan az egész bolygót érintő vészhelyzetet és azt, hogy mit hajlandók tenni ellene.
Nehéz nem észrevenni a figyelmeztető jeleket: a hőmérséklet soha nem látott szinteket ér el mindenhol, még soha nem élt ilyen kevés faj a világon, az óceánok pedig egyre melegebbek, savasabbak és tele vannak műanyag szeméttel. Az emelkedő hőmérséklet miatt egyre nagyobb területek válnak élhetetlenné az emberiség számára a század végéig.
Az elismert The Lancet orvosi szaklap nemrég akként jellemezte a klímaváltozást, mint ami „meghatározza az emberi egészséget az elkövetkezendő években”. Ez ugyanis egy válság, amelyet kiterjedt éhezés, légzőszervi betegségek, halálos katasztrófák és még a Covid-19 járványnál is fertőzőbb betegségek kitörései jellemeznek.
A vészjelző fülsüketítő üvöltése ellenére újra azt olvassuk a legfrissebb ENSZ-jelentésekben, hogy a kormányok tevékenysége egész egyszerűen nem felel meg annak, amire a világnak szüksége van. Üdvözöljük a mostanában a klímaváltozás elleni fellépés érdekében tett új bejelentéseket, amelyek ugyan nélkülözhetetlenek, viszont ezek ellenére a világunk még mindig a jóval 2 Celsius-fok feletti, katasztrofális globális hőmérséklet-emelkedés felé halad. Ez nagyon messze van attól a 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedéstől, amelyben a világ vezetői Párizsban megállapodtak, és amely a tudomány szerint az egyetlen fenntartható út a világunk számára.
Ezt a célt elérhetjük. Ennek érdekében még ebben az évtizedben 45 százalékkal kell csökkentenünk a globális kibocsátást a 2010-es szintekhez képest. Nettó zéró kibocsátást kell elérnünk 2050-ig világszerte.
Ezen felül a világ vezetőinek merész, ambiciózus és 2030-ig elérhető célokkal, valamint új és konkrét szakpolitikákkal kell érkezniük Glasgow-ba, hogy visszafordítsuk ezt a katasztrófát. Különösen a G20-országoknak kell cselekedniük. Már nincs idő a mosolydiplomáciára. Amennyiben a kormányok – főleg a G20-országokban- nem állnak az erőfeszítés élére, akkor borzalmas emberi szenvedésbe rohanunk.
Ugyanakkor minden országnak fel kell ismernie, hogy a régi, a szén tüzelésére alapozó fejlődési modell egy halálos ítélettel ér fel a gazdaságaink és a bolygónk számára. Most kell elkezdenünk a szén-dioxid-mentesítést minden szektorban és országban. A fosszilis tüzelőanyagok helyett a megújuló energia támogatására és a szennyezéshez kapcsolódó adóztatásra van szükség, nem az emberekére. A szén beárazását követően forgassuk vissza a nyereséget a rugalmas infrastruktúrákba és munkákba.
Az OECD-országoknak vállalniuk kell a szén kivezetését 2030-ig, a többi országnak pedig 2040-ig. Egyre több kormány kötelezte el magát a szén finanszírozásának leállítása mellett, és sürgősen ugyanígy kell tennie a magán pénzügyi világnak is.
Az emberek joggal várják el kormányaiktól, hogy mutassák az utat. Ettől függetlenül mindannyian felelősek vagyunk a közös jövőnk védelméért. Az üzleti világnak csökkentenie kell az éghajlatra gyakorolt hatását, valamint működését és pénzügyeit teljesen és hitelesen a nettó zéró kibocsátáshoz kell igazítania a jövőben. Nincs több kifogás vagy zöldre mosás.
A magán és állami befektetőknek is így kell tenniük. Olyanokhoz kellene csatlakozniuk, mint a nettó zéró eszköztulajdonosok szövetsége és az ENSZ saját nyugdíjalapja, amelyek a tervezettnél jóval hamarabb elérték a 2021-re kitűzött szén-dioxid-csökkentési befektetési céljaikat, valamint azokat meghaladva, 32 százalékkal csökkentették idén a kibocsátásukat.
Egyéni szinten is jobban kell teljesítenünk, felelősebb döntéseket kell hoznunk azzal kapcsolatban, hogy mit eszünk, hogyan utazunk és mit vásárolunk. A fiataloknak és a klímaaktivistáknak folytatniuk kell, amit eddig csináltak, vagyis fel kell szólítaniuk a vezetőiket arra, hogy cselekedjenek, és ezt számon is kell kérniük rajtuk.
Mindeközben globális szolidaritásra van szükségünk, hogy minden ország átállását elősegítsük. A fejlődő országok adósságokkal és fizetőképtelenséggel küzdenek. Támogatásra van szükségük.
A magán és a multilaterális bankoknak jelentősen meg kell növelniük az éghajlati portfóliójukat, és nagyobb erőfeszítést kell tenniük az országok nettó zéró kibocsátású, rugalmas gazdaságokká való átalakításának elősegítése érdekben. A fejlett országoknak sürgősen be kell tartaniuk arra vonatkozó vállalásaikat, hogy a klímafinanszírozásból legalább 100 milliárd amerikai dollárt nyújtanak a fejlődő országoknak évente. A donoroknak és a multilaterális fejlesztési bankoknak a klímafinanszírozás felét az alkalmazkodásra és az ellenállóságra kell fordítaniuk.
Hetvenhat évvel ezelőtt jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezete azért, hogy az emberiség előtt álló legnagyobb fenyegetésekkel szemben egyetértésen alapuló fellépést alakítson ki. De ritkán találtuk magunkat szemben egy a létezésünket valóban fenyegető válsággal, amellyel ha nem foglalkozunk, akkor nemcsak minket, hanem a jövő generációit is veszélybe sodorjuk.
Egy járható út van. Csak a 1,5 Celsius-fokos jövő az, ami élhető az emberiség számára. A vezetőknek bele kell vágniuk a munkába Glasgow-ban, mielőtt túl késő lesz.
Forrás: Népszava A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára.
A szerkesztő megjegyzése
António Manuel de Oliveira Guterres (Lisszabon, 1949. április 30. –) portugál politikus. Portugália miniszterelnöke volt 1995-től 2002-ig. 2017. január 1. óta az ENSZ főtitkára.
1976-ban választották képviselőnek a portugál parlamentbe. 1999–2005 között a Szocialista Internacionálé elnöke volt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosaként dolgozott 2005 júniusa és 2015 decembere között. 2016 októberében az ENSZ BT egyhangúlag támogatta jelölését az ENSZ következő főtitkári posztjára, amelyre az év október 13-án az ENSZ közgyűlése egyhangú szavazással megválasztotta.
