Kedves kis aláírás nélküli szösszenet A HÉT 1892. január 3-i számából. Nem elírás – csakhogy az A HÉT nem a mi Hetünk volt, nem Bukarestben, hanem a rokon (hangzású) Budapesten jelent meg. Kiss József nagyon érdekes, nagyon fontos lapjáról van szó, sokan a nagyok, a Nyugatosok közül is itt kezdtek közölni. De most csak egy kis influenzáról és egy kis tabletta lázcsillapítóról van szó…
„Dúl az influenza s a betegek szedik az antipirint. Ez a leghatékonyabb minden patika szerek közt. A negyven fokos lázt oly hirtelen zavarja le harminczhat fokra, hogy aki még öt perczczel előbb majd elégett, öt perczczel utóbb majd megfagy. S a legkomolyabb orvosok, akik meg vannak nyugodva a felöl, hogy a legtöbb medicina se árt, se használ, megdöbbenve tűnődnek el az antipirin roppant hasznossága felett. Micsoda angyal vagy ördög rejlik abban a csodálatos fehér porban, melyből egy gramm csöndes dobogást képes parancsolni a lázasan lüktető szívnek és vérnek?
»Timeo Danaos et dona ferentes« – a legkomolyabb orvosok szent borzalommal nézik a hatalmas antipirint – és tisztelettel félreteszik a patika egyébb, halálfejjel jelölt mérgei közé. Írják pedig a szenvedő emberiségnek – igen bölcsen – a »zacharum album« és az »aqua destillata« ártatlan keverékeit. Ezektől ugyan nem gyógyul, de nem is hal meg senki.
Ellenben nagy a tudós orvosok gyanúja, hogy az antipirin evők, miután előbb igen kellemesen megkönnyebbültek, átszökkennek a sötét Lethe folyón nagy hirtelen. Vannak, akik azt vélik, hogy többen halnak meg az antipirintöl, mint az influenzától. Nem jó a lobogó lámpát hirtelen lecsavarni, mert könnyen elalszik.”
A HÉT, Társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, Szerkeszti Kiss József, III. évfolyam 1/105. szám, 1892. január 3.
