Chagall vagy Brâncuși szerény, falusi származása ellenére azért maradt legyőzhetetlen Párizs világvárosi forgatagában, mert egy pillanatra se feledkezett meg a gyökereiről, a gyökereket tápláló földről, amelynek létét, érzékenységét, tehetségét, közlési vágyát köszönhette.
Valószínűleg léteznek világpolgárok, akik helytől, környezettől, hazától, nemzettől, anyanyelvtől távol is vidáman, sikeresen, anyagi jólétben élnek, mert a fentiek számukra idehaza se sokat jelentettek. Azt viszont biztosan tudom, hogy a művészek gyökerek nélkül soha, sehol nem boldogulnak, hiszen alkotás közben – ha hitelesek szeretnének maradni – ebből táplálkoznak, ebbe kapaszkodnak. Tudomásunk van Márai Sándor, Wass Albert vagy Bartók Béla fájdalmas, gyötrő felismeréseiről távol a hazától, és arról is, hogy a szülőföld sohasem tagadta meg őket.
„Milyen széles az Óceán
Annak, ki hazagondol –
S rossz hír számára mily rövid út.
S százszor jajabb annak, ki már gondolkodni se tud
a gondtól.
Jaj neked, hús-vér idegen!”
(Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
Ezen a helyzeten nem segít az itthon maradottak szánalma, megértése, még a tőlük kapott, kialázatoskodott vagy kierőszakoskodott elismerések sem. Hiába vásárol a Chicago-ban szemetesemberként dolgozó egykori törzsfőnök a megtakarított pénzéből egy használt hűtőszekrényt vagy tévét, nincs az a pénz, amellyel az elveszett méltóságát, hitét visszavásárolhatná. Nagy Imre, Mohy Sándor, Kányádi Sándor, Nagy Albert, Farkas Árpád, Kós Károly életműve számunkra mérföldkő, kapaszkodó, viszonyítási alap. A tehetségen, munkán, elhivatottságon kívül hitelességük legfontosabb biztosítéka a folyamatos, megkérdőjelezhetetlen hűség a szülőföldhöz, a hagyományokhoz, az elődökhöz, a barátokhoz, a szüleik sírjához.
Egy fiatalkori, tehetséges és ambiciózus kollégám majd ötven éve úgy döntött, hogy a korlátlan lehetőségek hazájában, az Egyesült Államokban arat világraszóló sikereket. Pár éve Kaliforniában, művészként elfeledve halt meg.
A családon kívül a szatmáriak őrzik az emlékét, nekik fontos a művészete, mert a szülőföld azokhoz is ragaszkodik, akik ilyen vagy olyan okok miatt elhagyták, megtagadták. A szülőföld biztos pont, sohasem önző, sértődékeny vagy haragtartó.
Kiemelt kép: Constantin Brancusi festménye – Tanulmány a Pogány kisasszonyhoz. A kép 2013 júniusában egy londoni árverésen 1. 531.400 euróért kelt el; ezzel abban az évben Brancusi volt a legjobb román festő.