Churchill emlékirataiban írja le azt az emlékezetes emléket, miszerint a második világháborús angol–amerikai tárgyalásoknak csak egy akadálya volt, a közös nyelv. A magyar fordítás úgy adja vissza a problémás nyelvi fordulatot, hogy a ’megoldást elvetették’. És az egyik fél szerint ez azt jelentette, hogy eldobták, törölték, nem foglalkoznak vele többet, a másik szerint: amit elvetettek, az idővel kikel, növekszik, bokrosodik.
A másik történet főszereplője Babits, az értelmiségi családból származó, európai nyelvekben jártas tudós költő. Róla Móricz, a vidéki, paraszti származású író meséli el nem kis kajánsággal, hogy a Dante-fordító gondban van az olasz vendéglőben, amikor kenyeret kellene kérni.
A harmadik: magyar küldöttséggel voltam Németországban a rendszerváltást követően, még Bonn volt a főváros, és a politikai kapcsolatépítésben szinkrontolmácsok voltak segítségünkre. A munkaórákon kívül együtt csatangoltunk a városban, ebédeltünk, együtt maradt a kis magyar csapat. A tolmács szakmáról kérdezgettem őket, s elmondták, hogy Kádárnak is ők tolmácsoltak, ez egy különleges képességeket kívánó nehéz szakma. A politikusok jönnek – mennek, a tolmácsokat nehéz leváltani.
Mindez a Karácsony Gergely lejáratása céljából indított kampányesemények közepette jutott eszembe. Merthogy alkalmatlan, a doktori címet sem szerezte meg, ő maga vallott úgy, hogy Orbán Viktornak jobb a beszélt angolja, ráadásul szemüveges. Azóta boldog- boldogtalan megnyilatkozik a nyelvtudás kérdésében, és szabad szemmel láthatóan ebben a tudományosnak tűnő megosztásban is mély árkok választják el egymástól a magyarság egységesnek kívánt tömbjét.
Mit lehet ilyenkor tenni? Cikkezünk tovább a lopásokról, törvénytelenségekről, szegénységről? Ugyan! Beleállunk a gumicsont előtt gyülekező sorba, mintha csak Pfizerre várnánk. Jó a társaság, a hasonlóképpen gondolkodók állnak egymás mögé. Ötletelünk: Miben mérhetnék még össze a képességeiket a jelöltek. Szumóbirkózásban, célbaköpésben (szotyihéjjal), stadionépítésben?
És elgondolkodunk, hogyan is lehetne mondani valamely általunk ismert nyelven azt, hogy miszlikbe aprítani.
