Ma már kevesen emlékeznek az egykor népszerű filozófus, költő, esszéíró Ancsel Évára.
Jómagam a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben találkoztam vele, amikor a magyar televízió műsorában beszélt elsősorban etikai kérdésekről. Mindig kiegyensúlyozott hangon, szuggesztíven és rendkívül meggyőzően érvelt, magyarázott. Úgy tudott hatni a hallgatóságára, hogy kerülte a moralizálást, vagy a kioktatást. Bölcsen, sok empátiával és humorral beszélt, ugyanakkor előadásain érezhető volt az a nem mindennapi tudás és kultúra, ami hitelessé tette szavait.
Sokszor az az érzésem, hogy észrevételeire most lenne igazán nagy szükség. Abban a korban, amikor egyre többet beszélnek az értékek válságáról, az immorális vagy egyenesen amorális magatartásmodell sikeréről politikában, az üzleti életben, de még a párkapcsolatokban is. Ahol erkölcstelenség van, ott mindenütt erkölcstelenség van – parafrazálhatnánk a költőt.
Ezért is tartom szerencsés ötletnek, hogy 2014-ben a magyarországi Kossuth Kiadó megjelentette Ancsel Éva bekezdéseit, amely egy ideje elektronikus formában is hozzáférhető az interneten (Ancsel Éva összes bekezdése, Kossuth Kiadó – 2014). A kötet 571 bekezdést tartalmaz, a vékony kötet akár egyetlen nap elolvasható, viszont életre szóló tanulságokat fogalmaz meg. Csak remélni lehet, hogy minél többen elolvassák.
A „bekezdés” egy sajátos műfaj, amit a szerző teremtett meg. Talán aforizmáknak is nevezhetnénk őket, de maga Ancsel Éva ragaszkodott a bekezdés elnevezéshez, s szerintem nemcsak szerénységből tette ezt. Ő ugyanis nem arra törekedett, hogy poénos legyen, hanem, hogy minél tömörebb formában, minél több gondolatot juttasson el az olvasóhoz. Olyan írások ezek, mint az aszú bor: koncentráltak, alaposan kiérleltek, hatalmas tudás és tapasztalat van összesűrítve bennük.
Létrejöttüket ugyanakkor nem valamiféle irodalmi bravúr iránti vágy, hanem a kényszer szülte. Amint a kötet összeállítója, a szerző lánya, Gimes Katalin a bevezetőben leírja, a „Bekezdések” akkor születtek, amikor a Ancsel Éva kórházba került és már sem ideje, sem megfelelő körülményei nem voltak arra, hogy bővebben kifejtse gondolatait. Ezért fogalmazott a lehető legtömörebben, mindenféle fölösleges sallangot, szóvirágot elhagyva. Mégis olyan gondolatok születtek, amelyek néhány sorban egy egész regény, vagy novella katarzisával hatnak az olvasóra. A magyar irodalomban műfajilag talán csak Örkény István egyperces vagy Gergely Tamás félperces novellái hasonlíthatók Ancsel Éva bekezdéseihez.
Ízelítőnek és kedvcsinálónak álljon itt néhány gondolat a kötetből.
- Még az se jó, ha igazságokba van befalazva az ember. Mivel az igazság nem bírja a maltert.
- Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.
- Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nem csak magzatot. Valószínű, hogy majd’ minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság – sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit.
- Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.
