Ismert politológiai dilemma, hogy országokat az „érdekeik” (önzés) vagy az együttműködés vezérli. Azért idézőjelben, mert egy ország érdeke normális esetben az együttműködés, de jól ismert cinikus mondás, amikor valakinek barátai nincsenek, csak érdekei vannak.
Az „érdeknek” nevezett önzés önmagában is az együttműködés, a kooperáció és integráció ellentéte, s ellenkező irányba vezet. Alapesetben ez mindössze annyit jelent, hogy valaki képtelen az együttműködés érdekében lemondani bármiről vagy kompromisszumot keresni.
Mert az is politológiai alaptétel, hogy a kiszámíthatóság, az együttműködés, a kooperáció a béke alapja, a biztonság feltétele, s hosszútávon minden ország alapvető érdeke. Akiket a nyers önzés vezérel az érdekeikre hivatkozva, a végén rosszabbul járnak, mintha másokat figyelembe vettek volna, s a jó viszonyt, az együttműködést tartották volna a fő érdeknek.
Az egész Európai Unió ideája erre a felismerésre épül. Ez az európai béke záloga. Amikor csatlakoznak az országok, a „szuverenitásuk” egy részéről lemondanak, az együttműködést választják. Ez mindig bizonyos fokú lemondással jár az együttműködés előnyeiért cserébe.
Putyin háborújának első lépése az volt, amikor a Nyugattal való kezdeti együttműködés helyett az önzést, „szuverenitást”, különállást választotta. A különállás bizalmatlansághoz, háborúhoz és ellenségeskedéshez vezet, amivel mindenki rosszul jár. Főleg a szuverén fél.
Az sajátos esete az országok magatartásának, amikor valaki meg akarja őrizni az érdekek vezérelte önző magatartását, amit nemzeti önállóságnak és „szuverenitásnak” nevez, de az együttműködés előnyeit élvezni akarja, ami abból van, hogy mások lemondtak valamiről.
A legegyszerűb példa a pénz, amiről lemondtak egyes országok más országok javára. Ha mindenki az önzést és a saját érdekeit nézi, akkor nem ad pénzt másoknak. Az uniós pénz mások pénze, amiről az országok lemondtak mások javára az együttműködés érdekében.
Orbán tipikusan az a kivétel, aki elvárja mások lemondását, s igényt tart mások pénzére, míg ő semmiről nem mond le az együttműködés javára. A pénzt úgy követeli, mint ami jár neki, mintha az a természet törvénye és nem mások lemondásának eredménye lenne.
De ő semmiről nem hajlandó lemondani, sőt zsarolásra használja a különállás jogát, hogy a mások javait megszerezze. Ennél azonban bonyolultabb és súlyosabb a helyzet, mert Orbán nemcsak önző érdek miatt nem együttműködő, hanem azért, mert nem fogad el semmit.
Orbán diktatúrát épít egy demokratikus országokat tömörítő szervezet tagjaként, s elvárja, hogy az ehhez való jogát tudomásul vegyék, s az ezzel járó ellentétes érdekeit elfogadják. Sőt, különállása az egész szerveződés lényege ellen irányul, s őket akarja átalakítani.
Ez már nem csupán önző érdekérvényesítés, hanem az együttműködésben résztvevő tagok elleni támadás. Az önzés érvényesítése és a szuverenitás korlátlan megtartása önmagában is az együttműködés, az integráció ellen hat, de ez a magatartás szándékosan rombol.
Ezeket a politológiai alapigazságokat és logikát figyelembe véve kellene értékelni Orbánnak az együttműködést és a lemondást elutasító magatartását. De ha ezt nem teszik is, a fenti logika alapján egyértelmű, hogy az orbáni „szuverenitás” kivezet az európai ingetrációból.
AHOGY TÁVOLODIK ORBÁN AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSTŐL ÉS INTEGRÁCIÓTÓL, ÚGY KÖZELEDIK A HÁBORÚHOZ.
Ezek egymást kizáró fogalmak és magatartásformák, aminek szükségszerű következménye az együttműködés megszűnése. Az együttműködés és az önző érdekérvényesítés egyszerre nem lehetséges. Orbán előbb-utóbb magára marad és kikerül az együttműködésből.
Ellenkező esetben az egész együttműködés és integráció esik szét. Ezt nem engedheti meg magának Nyugat-Európa, mert akkor vége az európai békének. Az abszolút „szuverenitás” és a kooperáció egyidejűleg nem tartható fenn. Az egyiknek távoznia kell.
Ez viszont „természeti törvény”, ami elkerülhetetlen. Ahogy a „szuverenitásra” épülő más országok együttműködése is kizárt, legfeljebb esetleges lehet az átmeneti érdekek alapján. Ilyen országokat csak közös diktatúra tud egyben tartani. Az EU önkéntes lemondást jelent.
Orbán elméletileg vagy ösztönösen érti ezeket az összefüggéseket, ez alapján hozta létre a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ez azonban a diktatúrának az a formája, amikor a diktátor „szuverén”, semmiről nem mond le, de mindenki lemond az érdekeiről a javára.
Ezért a NER addig működik (a jelenlegi formájában), amíg a közmegegyezést elfogadja a nép, és tudomásul veszi Orbán szuverenitását, önzését, érdekérvényesítését, az önkényt, s rajta kívül mindenki az együttműködést választja, a béke és a biztonság érdekében.
Ha a társadalom jelentős része vagy egésze befejezi az együttműködést, a saját érdekeiről való lemondást, mert a diktátorral való együttműködés nagyobb kárral jár, mint haszonnal, akkor vége a NER-nek, az együttműködés rendszerének. Akkor bukás vagy terror jön.
Ez az állapot akkor következik be, ha a diktátor szuverenitása szélsőséges méreteket ölt, abszolút korlátlanná válik, a maga részéről az együttműködést teljes mértékben elutasítja, amikor a diktátor semmit nem vesz figyelembe az együttműködők érdekeiből.
Ezt a két folyamatot kell figyelni európai és belföldi szinten. Orbán minél szuverénebb lesz az Európai Unióban, annál előbb és annál jobban szorítja ki magát az együttműködésből, s ez a szavazati jogának elvesztésétől az uniós tagság megszűnéséhez vezethet.
Magyarországon pedig minden attól függ, hogy Orbán együttműködési hajlandósága mikor éri el a nulla szintet, mikor sérti az együttműködő társadalom olyan érdekeit, amelyekről a társadalom vagy jelentős része nem tud, nem hajlandó lemondani. Akkor lesz forradalom.
Azzal, hogy Orbán bevezette és középpontba állította a szuverenitás fogalmát és annak védelmét, világossá tette a szembenálló struktúrákat, egymást kizáró folyamatokat, és bejelentette igényét az abszolút szuverenitásra, az abszolút önkényre. Welcome!
Ez pedig egészen biztosan kivezeti őt az Európai Unióból, és kivezeti saját együttműködési rendszeréből is. A zseni kinyírja magát. Minél előbb, annál jobb. Jó jel, hogy az elhülyülése és az önzése, az önkényre tartott igénye, megerősödött és felgyorsult.
