Magyar rutinosan lezárta a Hősök tere egyik felét, hogy sokan kiszoruljanak az Andrássy útra, és minél nagyobbnak látszódjon a tömeg, amely ezúttal már nem volt olyan nagy. A „minden idők legnagyobb tömegdemonstrációja” érdeklődés hiányában elmaradt. A kemény mag jelent meg, amely már olyan boldog, mint a római zarándokok, ha megjelenik a pápa.
Magyar Péter ezúttal is bizonyította, hogy kiválóan használja a diktátorok és a demagóg populisták legfőbb fegyverét, a tömeggyűléseket és a szónoklatokat. Az érzelmekre ható, professzionális beszéd elfedte annak hazugságait, ellentmondásait, s ha Benito Mussolini élne, ugyanilyen beszédet mondott volna. Magyarnak ez egy stílusgyakorlat, stílusparódia.
Fellépésén még most is érződik, hogy a Karmelitához beszél, nekik mutaja meg, s rajtuk áll bosszút, mert elvették tőle azt, ami számára a legkedvesebb, a hatalmat és a pénzt, mert alábecsülték és kidobták az utcára. Minden ezért történik, a frusztrált szónok azt bizonyítja nekik, mekkora hibát követtek el, amikor menesztették. Nem beszélve a volt feleségéről.
A magukat ravasznak gondoló ellenzékiek azt gondolják, nem számít a motívum, mert ha Orbán rendszerének árt, akkor az őket segíti. Nem veszik észre, hogy Magyar megérezte a „vér szagát”, s ma már elérhetőnek ézi a Karmelitát a maga számára, ahova ha egyszer is beül, többé onnan az életben senki ki nem rúgja. Ehhez manipulálja a tömeget.
Esetenként valóban úgy éreztük magunkat, mintha a 20. század elején csöppentünk volna egy fasiszta gyűlésbe, ahol a vezér a múlt eltörléséről, megint „új honfoglalásról” beszél, a nemzeti érzést kisajátítva hat az érzelmekre, és megígér mindent, amit a tömeg hallani és látni akar, a frusztrációját feledi. Magyar figyeli a kritikát, s amit hiányolnak, azt beépíti.
Ennek nyomán a háromhónapos ámokfutás után és az egyórásnál hosszabb beszéd végén először hangzott el a „demokrácia” szó Magyar Péter szájából, nem is állt neki jól. Az EP-választásra készülő gyűlésen a fő dekorációban egyetlen EU-s zászló sem volt, de azért ő „európai” jövőt ígér, mert a hívek ezt akarják hallani, s Magyar ezt a vágyukat is kielégíti.
Nem beszél arról, amiről korábban, hogy az ő uniós felfogása közelebb áll Orbánéhoz, mint a demokratikus ellenzékhez, mert az nem lelkesíti és nem teszi mámorosan boldoggá az ő híveit, akik sajnálatos módon egy újabb Orbánt, a következő fasiszta diktátort támogatják, aki ezért arról beszél, amit hallani akarnak. A feketeleves akkor jön, ha hatalomra jutna.
Könnyű dolga van egy lejáratódott, korrupt hatalommal szemben, könnyű hatni az emberek érzelmeire, ha igazságokat mondhat, használhat fel legfőbb célja, egy új korlátlan hatalom megszerzésére. Magyar vállalkozása annyiban újszerű, hogy egy megöregedett, megfásult fasiszta rendszert akar újjáépíteni, amelyhez ellenzékieket használ fel. Épül az új Fidesz.
Magyar valóban fiatal Orbán, ugyanazt a technikát használja, ugyanazt az élményt nyújtja az ellenzékieknek, ami a Fidesz híveinek élménye volt eddig. A forma ellenzéki, a tartalom fasiszta, a hívek (ma még) demokraták, a vezér populista diktátor. Megjósolható, hogy a belső meghasonulás elkerülése érdekében észrevétlenül hasonulnak és fasizálódnak majd.
Az eredeti Fidesz és a mostani Fidesz között az a különbség, hogy az liberális demokrata alapról indult, és lett belőle szélsőjobboldali, fasiszta és náci párt. A Tisza Párt nevű új Fideszt pedig már egy ott szocializálódott szélsőjobboldali, fasiszta és náci vezért szervezi, viszont liberális demokraták támogatásával: a tyúkok a rókától remélik a szabadságot.
Magyar a nacionalista érzelmekre hat, önmagát és a mozgalmát a hét vezérrel állította egy sorba. Úgy állította be magát máris, mint aki Szent István nyomdokaiba lépett, a hamis és hazug Hartvik legendát is elmondta a szentkorona adományozásáról, amivel pedig máris az alaptörvény preambulumába ringatta a tömeget, az Istentől való küldetésre.
Magyar nem Szent István, hanem Orbán nyomdokaiba lépett ezzel. A magyar átok kulcsát találta meg, a keresztény-nemzeti antiszemita identitást, amit boldogan fogadott az egykor ellenzéki tömeg. Lesz még Magyar Isten kiválasztottja, voltaképpen már most is az, erről szólt a történelmi eszmefuttatás és az Istentől való eredeztetés.
A magasztos nacionalista, keresztény hazugságok mellett profánabb füllentéseken lehetett szórakozni, mint amikor azt mondta, „a léhűtók, haszonlesők, lelketlen kiszolgálók kora lejárt”, ami nagy öröm, mert ennek legszebb példája ő maga. Azt is mondta, hogy ő szereti az igazságot, érdekes módon azért 14 éven át megvolt nélküle.
Magyar kiválóan él az Orbán által is használt stíluselemekkel, amikor például bemutatta, hogy Orbán az a vendég a disznóvágáson, aki megtömi a táskáját kolbásszal, amikor a gazda nem látja. De ne felejstük el, hogy ezen a disznóvágáson Magyar is ott volt, és az ő táskája sem maradt üres. Ezért a most már beígért elszámoltatást vele kell kezdeni.
Magyar azt hiszi, hogy a kiugrásával lezárta maga mögött a fideszes korrupt múltját, de ez nincs így. Ezért a Diákhitel Központ pénzmosásait is bele kell venni abba a listába, amit a tiszapárt indít, mintha eddig senki nem gyűjtötte volna ezeket. Ez is olyan, mintha senki nem mondta volna még azokat, amiket Magyar. Akkor ő még javában fideszes volt.
Nem beszélve arról, hogy a szónoklata ezúttal is hemzsegett a hazugságoktól. Azt állította, hogy „egyetlen forintot sem költöttünk saját reklámozásunkra”. Nem szakadt le az ég, mert az ég már annyi hasonló hazugságot hallott Magyarország fölött. A legszebb az, amikor azt mondja, hogy nulla forintból csináltak mindent, vagy jobb esetben, adományozásból.
Magyar rendezvényeinek költsége már többszáz milliós lehet, amit nem ez a lelkes tömeg adott össze, abban mindenki biztos lehet, mert csak addig lennének lelkesek. Magyar nem korrekt, nem tisztességes és nem átlátható, ami azért visszatetsző, mert a korrupciót tette meg a propagandája központi üzenetévé, miközben az ő forrásai ismeretlenek, gyanúsak.
Ebből a szempontból is értékelhető talán az, hogy az új barátnője ezúttal nem jelent meg a színpadon (ha egyáltalán megvan még), nehogy a piramisjátékban elítélt anyjára lehessen a nézőknek asszociálniuk. Magyar professzionális fideszes, aki ilyen hibát nem követ el. Ő a nagy szemfényvesztő, új magyar Cipolla, aki édes álomba és hazugságba ringatja a híveit.
A legújabbkori magyar történelem legnagyobb csalása zajlik a szemünk előtt, amikor egy fasiszta rendszer átmentése zajlik, az öreg, elfáradt, hiteltelen és korrupt diktátornak egy fiatal kihívója akadt a falkából. Magyar a legnagyobb veszélyt rá jelenti, ehhez használja fel a diktatúra ellenfeleit, akik megszerezhetik számára Orbántól a diktatúrát.
Az ellenzék lemészárlása, ostobább részének az új fasiszta pártba való integrálása ennek csak eszköze. Az ellenzék megsemmisítése a pluralizmus megszüntetését segíti, amit Magyarnál jobban senki nem gyűlöl, még talán Orbán sem. A „se nem jobb, se nem bal, hanem magyar” jelszó szélsőjobboldali, fasiszta, antiszemita és náci jelszó.
Magyar Péter úgy hirdet magyar egységet, hogy az az ő igésze alatt valósul meg. Mindenki feladata az, hogy a Tisza Párt nevű fikció alatt egyesüljön. Akkor lesz boldog Magyarország, ha ez megvalósul. Akik erre nem hajlandóak, nyilvánvalóan a haza ellenségei, ezt tudjuk, a magyar szélsőjobb története erről szól.
A „legyen vége a kettészakításnak” jelszót így kell érteni, senki ne szakítsa ketté azokat, akiknek Magyar zászlója alá kell gyülekezniük, ami nem a pártja zászlaja, hanem a nemzeti zászló, amit Orbánhoz hasonlóan kisajátított. Ennyi magyar zászlót utoljára a MIÉP, Csurka tüntetésein láttunk, meg a magyar-román meccsen a Népstadionban. Ria-Ria-Hungária.
Magyar állandóan a „szeretetről” papol, ami csak azokat illeti meg, akik engedelmeskednek neki, nem mondanak neki ellent, nem tesznek fel neki nem tetsző kérdéseket, akik őmellé állnak. Akik ezt teszik, azok betemetik az árkot. Magyar így tünteti el az árkot, miközben a legnagyobb árkot ássa az ellenzékieken belül, gyűlöletre uszítva a nem tiszások ellen.
Magyar kisajátított magának mindent, még Orbán leváltását is, azt mondta, hogy „csakis, csakis a Tisza Párt képes kihívni a korrupt hatalmat”. Az ő orwelli szótárában az összefogás nem a többi ellenzéki párttal és azok szavazóival való összefogást jelenti, hanem azoknak a megszüntetését. Mindenkinek hozzá kell csatlakozni és vele összefogni. Már ő az origó.
Ha Magyarország bedől ennek a hazugságnak, és elölről kezdi építeni a Fideszt, hogy az öreg diktátort egy fiatalabbra cserélje, s ha a régi fideszesek mellé lesznek új fideszesek, az ellenzékiek egy populista demagóg fasiszta vezér szekértolói lesznek, akkor ez az ország megérdemli a sorsát. Akkor azt kívánjuk, ismerjék meg az igazi Magyart.
Boldog újabb harminc évet kívánunk egy másik fideszes fasiszta diktatúrában. A sok boldog arcot (amire valójában semmi indok nincs e pillanatban, mert semmi nem változott, csak a nagyotmondó vezérük kábítja őket a hamis jövővel) megnéznénk szívesen Magyar Péter uralma alatt. A gyerekeik miatt nem okoz ez nekünk örömöt, mert ők nem érdemlik meg.
Forrás: Amerikai Népszava
