– Mi volt meghatározó későbbi pályádra nézve a kezdetekkor, gyermek- és ifjúkorodban?
– Erre könnyen válaszolhatok. Hetedik osztályban Székely Ferenc volt a kémiatanárom, a “nagy Székely”, akkoriban a “11-es”, a mai Báthory István Líceum jogelődjének igazgatója. Szigorú megjelenésű, magára erőltetett zord megjelenésű, valójában aranyszívű ember volt. Az iskola diákjait minden külső támadástól megvédte, és az 1960-as évek végén volt is mitől. Mindent „házon belül”, vagyis az iskola falai között oldott meg, sohasem tájékoztatta, vagy hívta ki „az elvtársakat”. Nagy tekintélye volt a nebulók előtt, és bizony féltünk tőle. Elég volt a lépcsőfeljárónál megállnia, futótűzként terjedt el a nagyszünetről a tantermekbe visszatérő gyerekek között, hogy „itt a Diri!” Egyből minden hangoskodás megszűnt, úgyszólván lábujjhegyen mentünk fel az emeletre. Idáig Székely Ferenc, mint igazgató… Tanárként annyira mély hatást gyakorolt rám, hogy egész életemre irányt adott, indíttatást a későbbi pályámhoz. Mai napig, ha a személyemet azonosító kérdést kell beírnom valamelyik honlapra történő belépéshez, a „ki volt kedvenc tanárom” kérdésre gondolkodás nélkül írom be Feri bácsi nevét.
– Tanárként mivel hatott rád?
– Megkapott a fellépése és különleges egyénisége, aminek része volt a már említett külső megjelenésének a belső tartalommal való látszólagos ellentéte. Nagydarab ember, kimért léptekkel, csörtetve vonult be az osztályba első vegytanóráját megtartani. Szigorúan ránk nézett, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte: „ti már nagyon sok kémiát tudtok”. Elhűlt bennünk a vér. Honnan tudhatnánk bármit, amikor aznap volt az első óránk? Akár feleltetés is következhet? Meglepetésünkre, gyors egymásutánban csupa olyan kérdést tett fel, amire ismertük a választ. Mit lélegeztek be? Miből tevődik össze a levegő? Mi folyik a csapból? Mi ég a főzőkályhában, amikor édesanyátok megfőzi a levest? Mivel ízesíti az ételt? Mi édes és mi savanyú a kamrában? Mi világít az éjszakai fényreklámokban? Megnyugodtunk, hogy ezek szerint már valóban sok kémiát tudunk. Bevallom, ellestem tőle ezt a dobbantást, tantárgyfelvezetést, és sok éve az egyetemi és főiskolai tanításomban is alkalmazom. Általános kémia kollégiumban szinte hasonló kérdésekkel indítok, de kiváló kezdés a szerves kémia kurzusaimon is.
– Tehát Székely Ferenc tanár úrnak köszönhetjük, hogy vegyész lettél. Amikor most a kémiáról beszélsz diákoknak, mivel indítasz? Gondolom, nem azzal, hogy „ti már nagyon sok kémiát tudtok”.
– Magasabb szinten, de lényegében ugyanazt mondom el az amerikai diákjaimnak, akik számára nem magától értetődő, hogy a tantárgy keretében tárgyalt jelenségeket, elméleteket a tapasztalati ismereteikhez kössék. Például igen nehezen boldogulnak a nemzetközi mértékegységrendszerrel, de alig van tanár, aki emberközelbe hozná számukra a mértékegységeket, például, hogy két font kenyér közel egy kilót tesz ki. Amikor a Memphisi Egyetemen tanítottam, bevittem az osztályterembe egy quart dobozos narancslét és egy egyliteres mérőhengert. Az egyik diákkal ellenőriztettem, hogy a narancslé kibontatlan, majd a teljes mennyiséget betöltöttem a mérőhengerbe. Mindenki láthatta, hogy nem telik meg a litert jelző rovátkáig (1 quart = 0,946 liter). Gondolom, ezt a diákjaim egy életre megjegyezték. A tonnát például úgy szemléltettem, hogy a körülbelül egy méter magas és ugyanolyan széles katedra oldalára egy méteres hosszúságnál krétával húztam egy függőleges vonalat. Így nagyjából 1 köbméter térfogatot jelöltem meg. Nos, ha azt vízzel megtöltenénk egy tonnát nyomna.
– Amit elmondtál, az általános kémia módszertanába illeszkedik. Hogyan indítasz haladó szintű kurzust?
A szerves kémia előadásaimat szintén a tapasztalatukra alapozva vezetem be. A legtöbb diákom tudja, hogy a vízvezeték csöveket PVC-ből készítik, a főzőedényt gyakran teflonnal bélelik, a műselyem pedig poliamidból készül. Látjátok, ezek makromolekuláris vegyületek! A szénhidrogének közül ismerik a metánt, propánt és a benzint. Tudnak arról, hogy a metilalkohol mennyire mérgező, szemben az etilalkohollal. Az érdeklődés felkeltésére elmondom, hogy a híres Chanel No. 5 az első mesterséges összetevőkből készült parfüm, ami aldehidek keverékét tartalmazza.
– … Nem tudom miért, Angela Merkel kancellár jutott eszembe, aki kvantumkémiából doktorált. „Ti már nagyon sok kvantumkémiát tudtok”… Mi is a kvantumkémia? Nem fizika az?
– A kvantumkémia bonyolultabb kérdés. Erre inkább paradoxonokban válaszolnék. Volt olyan fizikus ismerősöm, aki mindenáron meg akart győzni róla, hogy kémia mint tudomány nem létezik, mert nincs saját terminológiája, a fizikából kölcsönzött fogalmakat, kifejezéseket használ. Nos, erre azt válaszolnám, hogy a vegyészek eszköztárában valóban jelentős helyet foglalnak el a fizikai módszerek, például a spektroszkópiai vizsgálatok, de más a vegyész célkitűzése. Új anyagokat állít elő, szerves vagy szervetlen vegyületeket, és a fizikából kölcsönzött analitikai módszereket a szerkezet felderítésére, vagy a vegyfolyamatok vizsgálatára (reakciókinetika) használják.
Másfél évtizede nemzetközi csapat része vagyok, amelyik eddig több mint tucat szakközleményt jelentetett meg a majomkenyérfák (African baobab, hivatalos nevén: Adansonia digitata) rádiókarbon kormeghatározásáról, datálásáról. Amikor az egyik kéziratunkat a kolozsvári egyetem – most már nemzetközileg is jegyzett – kémiai folyóiratához küldtük el, először elutasították arra hivatkozva, hogy a cikk biológia, majd később arra, hogy fizika. Ionel Haiduc, a szervetlen kémia professzora, akkor a Tudományos Akadémia elnöke, lépett közbe, és a véleménye perdöntő volt: a tanulmány a kémia tárgykörébe tartozik. Mindez azt példázza, mennyire interdiszciplináris a mai tudomány, a szakterületek egyre inkább egybemosódnak.
– Várj egy kicsit. Levélben „beszélgetünk” – hol is tartózkodsz, honnan válaszolsz a kérdéseimre? Ugye, az időeltolódás…
– Harmadik éve Budapesten élek. Amerikában ledolgozott huszonhat év után tértem haza, amikor meghívtak egy állami innovációs társaság tudományos igazgatójának. Ez nagy kihívásnak és vonzó munkakörnek látszott, mert úgyszólván minden eddig szerzett szakmai tapasztalatomnak hasznát vehettem, az energiaátalakítástól a nanotechnológiáig.
– Imponáló sokoldalúság és mintha nem is mind vegyészet…
– Nos, mivel az időeltolódásról kérdeztél, a világjárvány körülményei az oktatást virtuálissá tették, ami által megadatott számomra a lehetőség, hogy idén nyáron online tarthassam a szerves kémia kurzusomat a budapesti szobámból a washingtoni metróövezetben élő diákjaimnak. Mi több, januártól folytathatom. Érdekességként említem, hogy egyik karórámat átállítottam a Keleti Part időzónájára, és ez remek ötletnek bizonyult, mert amikor tíz perc szünetet tartottam, nem kellett mindig visszaszámolnom a kezdetét és a végét.
Hadd tegyem hozzá még egy nemrég történt különleges kalandozásomat az időben. Felkértek, hogy adjak elő Ecuadorban arról, hogyan folytatható a tudományos munka akkor, amikor nem juthatsz el a laboratóriumba. Elkészítettem az előadásomat. Néhány nappal később egy Indiai egyetemről is felkértek, hogy beszéljek hasonló témáról. Az elején úgy gondoltam, ugyanarról. Csakhogy utóbb kiderült, hogy az utóbbi ismertetés végzős gimnáziumi tanulóknak szól, akik egyetemi előkészítő programban vesznek részt. Így teljesen más előadást kellett összeállítanom. Tíz nap leforgása alatt előadtam a hét órával mögöttünk levő Quitoban és az öt és fél órával előttünk tartó Delhiben. A kettő között pedig tanítottam a hat órával mögöttünk járó Washingtonban.
– Idén indítottatok folyóiratot a fenntarthatóságról. Hogyan írnád le könnyen érthető módon a fenntarthatóságot?
– A kifejezés viszonylag újkeletű. Az ENSZ 1987-ben vezette be a fenntartható fejlődés fogalmát, amit leegyszerűsítve fenntarthatóságnak nevezünk. Be kell látnunk, hogy a 20. században, különösképpen a gazdaságilag fejlett, úgynevezett fogyasztói társadalmak pazarló életvitelt folytattak. Leegyszerűsítve, nem számított a fűtés, hűtés, üzemanyag- és műanyag- előállítás és -fogyasztás mértéke, üteme, ugyanakkor rengeteg, egyébként – például komposztként, biogázként – még hasznosítható élelmiszer kerül a kukába. A személygépkocsit hatalmas vízpazarlással mossuk, a kerti öntözésnél is a kelleténél több vizet fogyasztunk (ahelyett, hogy gyökéröntözést alkalmaznánk). A túlzott húsfogyasztás például hatalmas vízlábnyomot eredményez az agrárszektorban. A legritkábban használjuk a szaglásunkat, a lejárati időpont szerint dobjuk ki az élelmet, a kozmetikumokat és más javakat, a csomagolóanyagról nem is beszélve. Ezzel gyermekeink, unokáink és a későbbi nemzedékek háborítatlan élethez való esélyét csökkentjük. A fejlődés akkor fenntartható, ha nem élünk fel minden hozzáférhető nyersanyagtartalékot, továbbá nem szennyezzük be visszafordíthatatlan módon a vizeket, termőtalajt, a levegőt és a természetes, illetve épített környezetünket. Az ENSZ meghatározása szerint a fejlődés akkor fenntartható, ha a mostani nemzedék szükségleteit úgy biztosítja, hogy nem veszélyezteti a jövő nemzedékek lehetőségét a saját igényeik kielégítésére. Fenntartható kell legyen a gazdaság és az ipari termelés, a művelődési hagyomány és gyakorlatok, a kulturális örökség megőrzése, valamint a mindennapi élet is. Összességében, a fenntarthatóságban megtestesül a társadalmi egyensúly iránti igény.
– Ez rendben van, de sokszor tapasztalom, hogy ahányszor ezzel a kérdéssel találkozom, először általánosságok jönnek elő – és ez természetes.
– A fenntarthatóság kérdésköre egyre átfogóbb területekre kiterjed, napjaink emberének szemléletévé válik, beszüremkedik az életfelfogásába. A környezettudatosság és újrahasznosítás is a fenntarthatóság része. A 168 óra decemberi második számában Bárdos Kata Kincső arról értekezik, hogy Nagy-Britanniában a fodrászatba is bekerült a fenntartható szemlélet. Öko-zuhanyfejet vezettek be a felhasznált vízmennyiség csökkentésére és forró víz helyett langyos víz használatával növelik az energiahatékonyságot. Odafigyelnek arra, hogy lebomló termékeket alkalmazzanak, a hajfestékek közül azokat választják, amelyeknek az összetevői nem károsítják a környezetet, lehetőség szerint csökkentik a hajfestéskor felhasznált fólia mennyiségét. Sajnos, a mosható újra felhasználható fóliák ára egyelőre igen magas.
– Konkrétabban, a magad esetében mit jelent ezzel a kérdéskörrel foglalkozni? Megannyi válság közepette nem tűnik „úri passziónak”?
– Esetemben valóban egyféle szenvedély hajt, a tudomány iránti elkötelezettség. A DRC Sustainable Future című folyóiratot (https://genesissus.eu/drc/) tavaly év végén indítottuk Mátyás Bence ecuadori fiatal professzor barátommal. Bevallom, kissé tamáskodva vállaltam a közreműködést, de Bence lelkesedése végül meggyőzött arról, hogy megpróbáljuk. Fenntartható jövőről indítottunk szaklapot pontosan akkor, amikor a világjárvány megkérdőjelezte a tudományos és műszaki fejlődés, az ipari termelés, a szolgáltatások, az oktatás, az intézményrendszerek fenntarthatóságát, sőt a mindennapi életünk fenntarthatóságát is. Hiszen nap mint nap szembesülünk azzal, milyen kihívást jelent a nagymamát három szál virággal felköszönteni, névnapot vagy születésnapot akár szűk családi körben megtartani, barátokkal folyamatosan kapcsolatot tartatni. A karantén alatt túlnyomórészt hómofiszban dolgozunk, hiányzik a munkatársak közötti közvetlen kapcsolat, amikor személyes dolgaidat is megbeszélheted, nincs többé munkaidő utáni koccintás, és mert a lokálok zárva vannak, nem lehet valakivel a városban akár közös kávézás erejéig összefutni. Szerencsére a folyóirat beindult, éppen ma készült el a második száma, ami tematikájában felöleli a fenntarthatóság változatos területeit a talajvizsgálat és talajvédelem, a haszonnövénytermesztés, a növény- és rovarirtó szerek használatának fenntarthatóságától a megújuló energiafejlesztéséig és tárolásáig. Közöltünk már valósággal jövőbe mutató cikket is közöltünk a haszonnövények Marsra történő telepítésének lehetőségéről és az emberi szervezet – szintén űrutazáshoz köthető – anoxiás (oxigénhiányos) körülmények közötti válaszáról és lehetséges túléléséről.
– Érdekes felsorolás. Gondolom, nem fedi le a folyóirat teljes tematikáját.
– Korántsem! Ha már ennyire belelendültem, hadd említsem meg, hogy a folyóirat friss számában megjelentettünk dolgozatot a fenntartható oktatásról, amit Csíkszentmihályi Mihály professzor egyik munkatársa írt, és a flow-elméletre alapozott vezetőképzést ismerteti. Matematikai tanulmányt jelentettünk meg a fenntarthatóságra alkalmazott pillangóhatásról. Ez előre jelzi, hogy a látszólag apró, jelentéktelen, rendkívül rövid-, akár negyed másodperc időtartamú történések hogyan befolyásolhatják akár jelentős folyamatok kimenetelét, fenntarthatóságát. Ebben a közleményben a fenntarthatóság lehetséges meghatározását találjuk, ami az a képesség, hogy egy adott rendszer várható megnyilvánulását, működését előre lássuk. A véletlenszerű, nem betervezett események nem fogadhatók el fenntartható és megvalósult értékként. Ezt a cikket nagy érdeklődés övezi, részben Mátyás Bence munkájának köszönhetően, aki közösségi oldalakon, vonzó illusztrációval ismerteti a megjelent anyagot. A „pillangós” cikket eddig közel tizenötezren tekintették meg.
– Közöltetek-e más, az utóbbihoz hasonló érdeklődést kiváltó dolgozatot?
Számomra is meglepetés volt, hogy a védett növény- és állatfajok Európai Unióba csempészése, illetve onnan történő illegális kivitele milyen környezeti károkat okozhat, veszélyeztetheti az emberi egészséget és akár a klímaváltozást is felgyorsíthatja. Ezt a cikket már a megjelenése napján mintegy ezerötszázan olvasták. Itt jegyezném meg, hogy a jövő évi első lapszámban tanulmányt közlünk majd a média fenntarthatóságáról is. Folyamatosan bővül a fenntarthatóság általunk átfogott tárgyköre.
– Csupa izgalom, és akkor még nem is érintettük a családi háttért. Innen folytatjuk majd.
