Forrás: Project Syndicate | Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint az Egyesült Államok Donald Trump vezetésével egy új, nyíltan birodalmi korszakba lépett, amelynek következményei beláthatatlanok – és nemcsak a világ, hanem Amerika számára is. A szerző kiindulópontja az Egyesült Államok illegális venezuelai beavatkozása, Nicolás Maduro elfogása, amely Stiglitz szerint egyaránt sérti az amerikai alkotmányt és a nemzetközi jogot. Egy ilyen katonai akcióhoz kongresszusi felhatalmazásra lett volna szükség, nemzetközi szinten pedig kizárólag kiadatási eljárás jöhetett volna szóba. Az, hogy egy szuverén állam vezetőjét fegyveres erővel „elrabolják”, precedens nélküli – és veszélyes.
A jogállam félreállítva
Stiglitz hangsúlyozza: Trump politikáját nem elszigetelt túlkapások jellemzik, hanem a jogállamiság tudatos félretolása. Már korábban is nyíltan hangoztatta, hogy a törvények felett áll, amit a 2021. január 6-i Capitolium elleni támadás és a Republikánus Párt feltétlen lojalitása utólag igazolt. A 2024-es választás pedig végleg megszilárdította Trump befolyását pártja felett, kiüresítve az elszámoltathatóság intézményét.
„Might makes right” – az új imperializmus logikája
A venezuelai beavatkozást követő trumpi kijelentések – miszerint az USA „irányítani fogja” Venezuelát és megszerzi annak olaját – Stiglitz szerint már nem is próbálják leplezni az új doktrínát: az erő jogot teremt. Erkölcsi szempontok, jogi normák, emberi jogok egyszerűen eltűnnek a képből. A Republikánus Párt, amely korábban amerikai „értékekről” beszélt, mindezt némán tudomásul veszi.
Veszélyes precedens a világrend számára
A szerző figyelmeztet: ha az Egyesült Államok a nyugati féltekét saját kizárólagos érdekszférájának tekinti, és Kínát kizárja például a venezuelai olajból, akkor mi akadályozza meg Kínát, hogy Kelet-Ázsiát saját övezetének nyilvánítsa, és az USA-t elvágja a tajvani chipektől? Ehhez nem is kellene Tajvant megszállnia – elég lenne gazdasági és politikai kontrollt gyakorolni.
Történelmi párhuzam: a brit birodalom bukása
Stiglitz emlékeztet: a 19. század nagy birodalma, Nagy-Britannia, nem élte túl birodalmi szerepét a 20. században. Ráadásul a brit imperializmus – minden bűne ellenére – legalább megpróbált működő intézményeket és jogállami elemeket exportálni. A trumpi imperializmus ezzel szemben ideológia nélküli, puszta kapzsiságon és hatalmi ösztönökön alapul.
Az alkalmatlanság gazdasági ára
Az ilyen rendszer szükségszerűen a legrosszabbakat vonzza a hatalom közelébe: a haszonlesőket, a hazudozókat, a járadékvadászokat. Ezek nem értéket teremtenek, hanem mások kifosztásából élnek. Stiglitz szerint az ilyen társadalmakban lehetnek ugyan rendkívül gazdag egyének, de valódi, fenntartható jólét soha nem alakul ki. A gazdasági prosperitás alapja a jogállam. Ha nincs jogbiztonság, minden döntést áthat a félelem: vajon elveszik-e a tulajdonomat, kérnek-e kenőpénzt, vagy a hatalom mindig a „saját embereinek” kedvez?
Amerika már nem nélkülözhetetlen
Stiglitz radikális, de következetes következtetésre jut: a világnak fel kell készülnie arra, hogy Amerika nélkül is működjön.
– A technológia már nem kizárólag a Szilícium-völgy privilégiuma.
– Az amerikai egyetemek és kutatás Trump alatt már most hanyatlani kezdenek.
– Az amerikai piac sem pótolhatatlan, különösen ha egy birodalmi hatalom aránytalan előnyöket akar kicsikarni a kereskedelemből.
Ellenállás és elszigetelés
A szerző szerint a világ nem bízhat abban, hogy mindez „majd elmúlik”. Európának, Kínának és más régióknak vészforgatókönyveket kell kidolgozniuk, akár gazdasági és társadalmi elszigetelés árán is. Egy hatalmával visszaélő hegemónt – írja Stiglitz – sarokba kell szorítani, különben mindenki más fizeti meg az árát.
A végső üzenet baljós, de egyértelmű: Amerika új birodalmi kísérlete nem a stabilitás, hanem a globális bizonytalanság receptje – és ha nem ütközik ellenállásba, mindenki rosszul jár.
