Washington Post
2018 nyarán Orbán Viktor magyar miniszterelnök hadat üzent egy generációnak. Előre látta, hogy a jobboldali, nacionalista pártok hulláma kiszorítja az Európai Unió liberális berendezkedését a következő évi európai parlamenti választásokon. “Nagy pillanat előtt állunk: Nem egyszerűen a liberális demokráciának mondunk búcsút… hanem az 1968-as elitnek” – mondta Orbán.
Az “1968-as elitre” való hivatkozással Orbán a kontinensen uralkodó status quo rövidítését használta. Orbán számára az Európa egyes részein fél évszázaddal korábban lezajlott politikai zavargások és diáklázadások voltak a jelenlegi társadalmi-kulturális ortodoxia előfutárai – amelyet a feminizmus, az ateizmus és a baloldali kozmopolitizmus felemelkedése jellemez -, és amelyet meg akart dönteni. A 2010-es hatalomra kerülése óta eltelt éveket azzal töltötte, hogy a 10 millió lakosú országot az illiberális demokrácia egyfajta Petri-csészéjévé alakította át. És most itt volt az ideje, hogy a magyar modellt exportálja. “A ’90-es évek generációja érkezik, hogy felváltja a ’68-as generációt” – mondta Orban a romániai magyarok gyűlésén. “Az európai politikában most az antikommunista nemzedéken van a sor, amely keresztény meggyőződéssel és a nemzet iránti elkötelezettséggel rendelkezik”.
A következő évben a mainstream politikai pártok valóban megszenvedtek az urnáknál, amikor az európaiak a kontinentális parlamentjükre szavaztak. De nem csak a szélsőjobboldal – amelyhez Orbán nagymértékben kötődik – volt a kedvezményezett, hanem a baloldalibb pártok, köztük a zöld frakciók növekvő előőrse is előtérbe került. Orbán és jobboldali nacionalista szövetségesei nem sokat értek el a kitűzött céljukban, miszerint egy újhullámos “kereszténydemokrácia” zászlaját tűzik ki a kontinensre.
Orbán befolyása és víziója azonban nem csak Európára korlátozódik. A magyar miniszterelnök és kormányzó Fidesz pártja az amerikai konzervatívok számára is kiemelkedő inspirációs forrássá vált. Stephen K. Bannon, Donald Trump elnök korábbi tanácsadója úgy jellemezte Orbán nacionalista programját és kormányzását, mint egy “Trump előtti Trumpot”. Konzervatív amerikai értelmiségiek folyamatos áradata jutott el Budapestre sabbatical és ösztöndíj céljából. Még ezen a héten Budapesten tartják a Konzervatív Politikai Akciókonferencia – az amerikai politikai jobboldal első számú szervezetének – nagyszabású rendezvényét.
Orbán Viktor és számos hadnagya, valamint republikánus törvényhozók, európai szélsőjobboldali vezetők és az amerikai jobboldali média ökoszisztémájának kulcsfigurái fognak felszólalni a találkozón. Az eseményen virtuálisan megjelenik Tucker Carlson, a Fox News szélsőjobboldali főműsoridős műsorvezetője is, aki évek óta rajong Orbánért, és a múltban Budapestre utazott, hogy interjút készítsen a magyar miniszterelnökkel. “Magyarország vezetői valóban törődnek azzal, hogy a népük boldoguljon” – mondta Carlson 2019-ben, utalva Orbán bevándorlás- és multikulturalizmus-ellenességére, valamint arra, hogy a magyar családokat több gyermek vállalására ösztönzi. “Ahelyett, hogy a nemzet vagyonát ígérnék minden egyes illegális bevándorlónak a harmadik világból, inkább a saját népük felemelésére használják az adóforintokat”.” Carlson egy olyan retorikai irányzatot próbálgatott, amely az utóbbi években egyre inkább mainstream lett – a rasszista “nagy csere” elméletét, amely azt állítja, hogy a bevándorlók érkezése egy politikai projekt része, amelynek célja az őshonos népesség alávetése vagy akár kiirtása. Az elmúlt évtizedben több tömeges lövöldöző vallotta ezt, köztük egy fehér fajgyűlölő tinédzser, aki a hatóságok szerint a hétvégén 10 embert ölt meg egy buffalói élelmiszerboltban. Ez az elmélet egykor a nyugati politika peremvidékén volt elterjedt, de mára a jobboldali mainstreambe került, köszönhetően a Carlsonhoz hasonló emberek szüntelen félelemkeltésének, valamint az Atlanti-óceán mindkét partján a politikusok által terjesztett elméletnek. Egy nemrégiben készült felmérés szerint 10 amerikaiból 3 úgy véli, hogy a bevándorlás növekedése miatt az őshonos amerikaiak politikai és kulturális befolyása csökken.
Nyugaton egyetlen választott vezető sem harcosabb a demográfiai veszély kísérteteivel szemben, mint Orbán. Annak ellenére, hogy Magyarországon elhanyagolható a muszlimok és arabok száma, 2015-ben egzisztenciális fenyegetésként kezelte a valamivel több mint ezer szíriai menekült betelepítésének kilátását – és ezzel vitathatatlanul megszilárdította a hazai támogatottságot, és növelte a befolyását az európai szélsőjobboldal körében.
“Ha Európát a jövőben nem európaiak fogják benépesíteni, és mi ezt adottnak vesszük, akkor népességcseréről beszélünk, hogy az európaiak népességét kicseréljük” – mondta Orbán egy 2019-es demográfiai konferencián, amelynek Budapest adott otthont. “Vannak olyan politikai erők Európában, amelyek ideológiai vagy egyéb okokból népességcserét akarnak”.
Ezen feltételezett erők között a magyar-amerikai pénzember, Soros György volt a vezető, aki hosszú múltra tekint vissza a szülőföldjén a civil társadalomban. Orbán és szövetségesei számára Soros egyfajta főellenségként szolgált, egy gazdag zsidó elitista, aki olyan kozmopolita projekteket finanszíroz, mint az egyetemek, oktatási és segélyszervezetek. Az irónia az, hogy egy korábbi korszakban, az 1980-as években egy Soros által finanszírozott szervezet segített támogatást nyújtani az Orbán által vezetett fiatal liberális ifjúsági csoportnak, amelyből később a Fidesz politikai párt lett. Orbán azonban a hidegháború utáni magyarországi demokratikus átmenet áramlataiban navigálva jobbra fordult, és azóta nekilátott, hogy aláássa, sőt egyes esetekben megragadja azokat a polgári intézményeket, amelyek megakaszthatják uralmát. Bürokraták tömegeit bocsátották el, amikor Orbán átvette az irányítást az államgépezet felett. A független magyarországi sajtó mozgásterét beszűkítették, mivel Orbánnal szövetséges üzletemberek taktikusan átvették a nagy kiadók irányítását, a kormány pedig kémszoftverekkel követi az oknyomozó újságírókat. Egy Soros által alapított egyetem kénytelen volt Bécsbe költözni.
Az Egyesült Államokban a liberálisellenes sérelmektől átitatott jobboldaliak számára Magyarország a kultúrharc győzelmét és a cselekvés mintáját kínálja. Gondoljunk csak J.D. Vance szavaira, aki a Republikánus Párt jelöltjeként indul az idei ohiói szenátusi választásokon, és aki a társadalmi igazságosságot támogató Ford Alapítvány vagyonának lefoglalását szorgalmazta.
Vance, aki arról is ismert, hogy Orbán nacionalizmusának szurkol, a Vanity Fairnek adott interjújában azt javasolta, hogy Trump 2024-es újraválasztása esetén el kellene kezdeni az amerikai intézmények, köztük az egyetemek erőszakos átvételét. “Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a baloldal intézményeit kellene elfoglalni” – mondta. “És a baloldal ellen fordítani őket. Olyanra van szükségünk, mint egy de-Baathifikációs program, egy de-woke-ifikációs program.” Hozzátette: “Azt hiszem, hogy amit Trumpnak tennie kellene, ha adhatnék neki egy tanácsot: Rúgjon ki minden egyes középszintű bürokratát, minden köztisztviselőt a közigazgatási államban, és cserélje le őket a mi embereinkre”.”
Ez a fajta leépítés fantáziának tűnik, de elemzők az amerikai jobboldal Orbán iránti csodálatában egy olyan politikai projekt felerősödését látják, amely magában hordozza Orbán “1968-as elit” elleni háborújának minden mérgét. “Aggódom, hogy Orbán a teljes csomag” – mondta tavaly a New Yorkernek Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem szociológiaprofesszora és a magyar politika szakértője. “Olyan retorikát használ, amely a jobboldalt szólítja meg, ahogy Trump retorikája az amerikai politika jobbszárnyát szólította meg. De alatta egy diktátor van, aki egyedül irányítja a dolgokat. Aggódom, hogy ez a vízió az, ami valójában vonzó az amerikai jobboldal számára”.
Forrás: Újnépszabadság
