Félreértés ne essék, az, hogy David Pressman amerikai nagykövet szokatlanul élesen fogalmazott a NATO-csatlakozás 25. évfordulója alkalmából tartott beszédében, nem a diplomata, hanem Amerika hangja. A magyar külügyi államtitkár reakciója talán ezért is szalonképesebb, mint általában – a nagykövetet mindössze baloldali aktivistának titulálta, ahogy ma már a világon mindenkit, aki nem ért egyet velük, s többet tesz Putyin barátságáért, mint szövetségese megnyeréséért. Tudvalévő, hogy egy diplomata ilyen horderejű eseményen ilyen kemény szöveget nem a saját szakállára mond el, tartalma jó előre leegyeztetett Washingtonnal. Pressman nem rokonlátogatás céljából utazott néhány napra haza, szónoklatában a kötelező tiszteletkörök mellett jócskán akadt konkrét panasz és figyelmeztetés. Mielőtt hadat üzennénk az Egyesült Államoknak, érdemes ezeket számba venni.
A nagykövet felidézte azt, amit Orbán Viktor évekkel ezelőtt elődjének mondott: ne a szavait figyeljék, hanem a tetteit. Mára Pressman szerint megfordult a tétel – a tetteket kell figyelni és nem a szavakat. Az USA hiába a párbeszéd és az együttműködés híve, a jelenlegi magyar kormánnyal ez sokszor nem működik, és ekkor az USA cselekszik, mert Orbánék csak ebből értenek. Konkrétan nem mondta ki, de nagyon erősen utalt arra, hogy most megint olyan pontra jutottak, amikor a párbeszéd már nem elég. A HVG segítségével listába szedhető a kifogások sora, s különös hangsúlyt kap az a
kitétel, miszerint: „Lehet, hogy az Orbán-kormány ki akarja várni az Egyesült Államok mostani kormányának leköszönését, de mi biztosan nem fogunk kivárni az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.”
Magyarország egyre inkább elszigetelődik a NATO közösségétől.
Magyarország tettei aláássák a bizalmat és a barátságot.
Még csak nem is azzal van gond, amit a magyar kormány mond, hanem azzal, amit tesz.
„Nem szoktunk szövetséges országokban ilyen beszédeket mondani, de a magyar kormányt kevéssé érdekli a konstruktív párbeszéd.”
„Más szövetséges országokkal együttműködünk, együtt dolgozunk – még akkor is, ha vannak nézeteltéréseink. Magyarországon ez nem működik – amíg csak nem cselekszünk.”
A NATO kerüli Magyarországot.
„A jelen pillanatban, amikor ilyen nagy a tét, az Egyesült Államok aktívan kommunikál Magyarországgal, nyíltan és egyértelműen fogalmazza meg álláspontját, és ha szükséges, akkor cselekszik az ügyek rendezése érdekében.”
Magyarország háborúval kapcsolatos hozzáállása „távol áll a Transzatlanti Szövetségtől, amely szövetség szilárdan állt a szovjet birodalommal szemben, és sértetlenül, megerősödve emelkedett ki a küzdelemből, mialatt a Szovjetunió összeomlott.”
A beszéd gerincét az amerikai-magyar kapcsolatok fokozatos romlása képezte, amit jól jellemez egy apróság. A magyar kormány minisztereinek ígérete ellenére három éve nem sikerül elérni, hogy a pápai légibázison szolgáló amerikai katonák regisztrálhassák autóikat Magyarországon és ezzel magyar rendszámhoz jussanak, ehelyett havi több tízezer forintot kell fizetniük az ideiglenes bejegyzésért. Idővel kiderült – állította a diplomata –, hogy a miniszterek tehetetlenek, mivel a kérdést „a legmagasabb szinten várakoztatják.”
Pressman emlékeztetett több magyar felelős politikus kijelentéseire. Kövér László házelnök úgy ítélte meg, hogy az USA vezeti az ukrajnai háborút, egy hivatalban lévő miniszter szerint országa egy halottra hasonlít, amelyiknek még nő a körme, Orbán Viktor pedig az Egyesült Államokat Magyarország legfőbb ellenfeleként jelölte meg.
Fogalmam sincs, hogy mi a következő lépés. Innen és onnan. Emlékezhetünk ugyan az orosz bank dicstelen és gyors bezárására, vagy az ezt megelőző történésekre, netán az EU-n belüli kínosabbnál kínosabb szituációkra. Egyértelművé kezd válni, hogy melyik térfél felé orientálódunk, s kikre teszünk az ország jövőjét meghatározó pókerjátszmában. A pult alatti parolák, vagy a hangos szurkolás sikerét hamar beárnyékolhatják a realitások akkor is, ha látszatra győz a kiszemelt csapat.
Az, hogy most nem pusztán egy nagykövet, hanem Amerika hangja szólalt meg, ne tévedjünk – az Európai Unió jókora része ezzel láthatóan és messzemenően egyetért.
Forrás: Újnépszabdság
