„Klaus Iohannis az első elnök Románia történetében, aki lemondott tisztségéről – szerencsétlen lemondás, amelynek nincsenek nyertesei, csak vesztesei, távozás, amelyet a logika bizonyos hiánya jellemez.”
Alison Mutler, a tekintélyes Associated Press hírügynökség egykori romániai tudósítója, aki huszonöt éven át dolgozott Romániában, köszönetet mondott Klaus Iohannisnak. Mutler tagja volt annak a brit újságírócsapatnak, amely az ITN brit televízió számára tudósított a romániai forradalomról. Mutler ma Romániában él, és az általa gondozott universul.net hírportálon tette közzé Iohannisnak írt köszönőlevelét.
(Smaranda Enache bevezetője a Facebook-oldalán közzétett méltatáshoz.)
Szomorú nap ez a NATO- és EU-tag Románia számára, egy bonyolult és kiszámíthatatlan időszakban. Iohannis úr számos ellenségének nincs sok oka az ünneplésre. Ez egy hasztalan győzelem. Az alkotmány szerint az elnök néhány hónapon belül úgyis távozott volna, hiszen csak az utódja beiktatásáig maradt volna hivatalban, különben ideiglenes utódja, Ilie Bolojan ugyanabból az Európa-párti liberális politikai pártból érkezett, csakhogy nem rendelkezik a hivatalban lévő elnök tapasztalatával és hatalmával.
Ez egy abszurd lemondás, amelyet a román nacionalista pártok és az úgynevezett reformisták kényszerítettek ki, akik most a parlament egyharmadát ellenőrzik, és úgy tűnik, eltökélten folytatják a helyzet destabilizálását.
Iohannis úr, a becsületes és óvatos ember, az áldozatot választotta. Tegyük fel, hogy a Parlament a felfüggesztését kezdeményezte volna: akkor népszavazást tarthattunk volna a felelősségre vonásáról. Ezzel egyidejűleg az elnökválasztási kampány is zajlott volna. Egy lázas Romániában, politikai zűrzavar és további ostobaságok közepette, amelyek csak Románia ellenségeit, például Oroszországot szolgálták volna.
Románia szerencsés volt, hogy az elmúlt tíz évben Klaus Iohannis volt az elnöke. Az országot a nyugati úton tartotta, a demokrácia felé terelte, tiszteletben tartotta az elnöki hivatalt, és megtartotta ugyanazt a hűséges tanácsadói csoportot. „Románia tíz éve politikai és gazdasági stabilitást élvez. Ez békét, nyugalmat és jólétet hozott. Az elkövetkező időszakban is ezekre a célokra kell összpontosítanunk, hogy az ország továbbra is része maradjon annak a nemzetközi politikai és intézményi struktúrának, amely garantálta a békét, a biztonságot, a nyugalmat és a jólétet” – mondta hétfőn Cătălin Predoiu miniszterelnök-helyettes.
Iohannis úr átvezette a románokat a világjárványokon és Oroszország ukrajnai invázióján (a román határ mellett), a két legnagyobb kihíváson azok közül, amelyekkel az országnak a kommunizmus 1989-es bukása óta szembe kellett néznie. Mégis, egyetlen elnököt sem bíráltak és rágalmaztak még ennyire kevés dolog miatt (például felesége ruhájának hossza miatt, vagy mert a protokollhibák miatt bosszankodva a kabátját a szolgálati autója motorháztetejére csapta).
És egyetlen elnök sem használta még ilyen kevéssé a hatáskörét, legyen az informális vagy formális, hogy reagáljon a kritikákra. Romániában ma nagyobb bátorság kell dicsérni Klaus Iohannist, mint bírálni.
Mi történt tehát a tíz év alatt? Első mandátumában (2014-2019) Iohannis úr megpróbálta Romániát nyugati pályán tartani, miközben Liviu Dragnea és a szociáldemokraták háborút vívtak a jogállamiság ellen. Piros kabátba öltözve 2017 januárjában még a jogállamiságot támogató utcai tüntetéseken is részt vett. Elnökölt a Sorin Grindeanu miniszterelnök által vezetett kormányülésen, ahol nyilvános nyomást gyakoroltak egy olyan törvénytervezetre, amely kegyelmet adott volna az elítéltek bizonyos kategóriáinak, köztük Liviu Dragnea pártelnöknek.
Röviddel első hivatali idejének vége előtt a PSD nyomására elbocsátotta Laura Codruța Kövesit a DNA főügyészi tisztségéből. Négyszemközt megkérte, hogy mondjon le, hogy elkerülje a felelősségrevonással járó kínos helyzetet, de Kövesi ezt visszautasította, és az elnökre hagyta a piszkos munkát.
Nem sokkal ezután, de már a második mandátumában összeomlott az Unió Mentsétek meg Romániát Szövetség és a PNL koalíciója, miután a liberálisok kirúgták az USR igazságügyi miniszterét. A politikai stabilitás nevében, de nagy személyes politikai áldozatok árán Klaus Iohannis meghívta egykori ellenségét, a PSD-t a kormányba. Oroszország ukrajnai inváziója küszöbön állt, és Románia nem engedhetett meg magának destabilizáló utcai tüntetéseket, amelyek Oroszország kezére játszottak volna. A románok ezt nem tudták, de az elnök igen.
Az országon kívül azonban Iohannis kiváló hírnévnek örvendett. Brüsszel és Washington számára ő volt az egyetlen elnök Kelet-Európában, aki országát nyugati pályán tartotta, miközben a régió összes többi országa nagy kihívásokkal nézett szembe.
Valóban volt egy pillanatnyi „kilengése” 2024-ben, amikor bejelentette jelöltségét a NATO-főtitkári tisztségére, de – a személyes szégyentől eltekintve – igazi kár nem keletkezett.
Tény, hogy az elnök jobban is kommunikálhatott volna. Egyébként, ami a kommunikációt illeti, az elmúlt harmincöt évben ő volt az egyetlen vezető politikus, aki hivatali ideje végén nyilvánosan bocsánatot kért a hiányosságaiért, bár egyesek ezért is vigyorogva kezelték.
Talán az idő majd nyújt a románoknak némi perspektívát. Emlékszem a Traian Băsescu 2004-2014 közötti elnök ellen irányuló gyűlöletre és méregre, amelynek nagy része teljesen aránytalan volt. Most azt hallom néhány korábbi kritikusától, hogy ő volt talán a legjobb posztkommunista elnöke Romániának.
Gyanítom, hogy ugyanez igaz Iohannis úrra is. Stabil pályán tartotta az országot, a románok szabadságot és jólétet élvezhettek egy olyan vezető alatt, aki távol állt a személyi kultusztól.
Soha nem lehet tudni; a románok most olyan elnököt választhatnak, aki kiveszi Romániát a nyugati nemzetek családjából, korlátozza a személyes szabadságjogokat, olyan intézkedéseket hoz, amelyek mindenki személyes vagyonát csökkentik, és Nicolae Ceausescu óta a legnagyobb személyi kultuszt hozza létre.
Köszönjük, Iohannis elnök úr! Attól tartok, hogy sokan visszasírják majd a korszakát.
