A többség mindenhatósága az Egyesült Államokban és következményei

„A demokratikus kormányzatok lényegéhez tartozik, hogy a többség uralma ezekben abszolút.” Az amerikai alkotmányok ezt próbálták mesterségesen növelni. „Az amerikaiak úgy akarták, hogy a törvényhozó testület tagjait a nép közvetlenül nevezze ki, méghozzá igen rövid időtartamra.”

„A törvény növelte azoknak a hatalmaknak az erejét, amelyek eleve erősek voltak, s mindinkább gyöngítette azokat, amelyek természettől fogva gyöngék voltak.”

„Több államban a törvény a többség választásától tette függővé a bírói hatalmat.”

Egy rossz szokás: a választók előírják a választottjuknak, hogy miképpen viselkedjen.

„A többség erkölcsi uralma részint azon az eszmén alapul, hogy az emberek egyesül csoportjában több a felvilágosultség és bölcsesség, mint egy magányos egyénben, s a törvényhozók nagy számában, mint egyéni kvalitásaikban.”

„Azt az eszmét, hogy felvilágosultság révén a többség joggal kormányoza a társadalmat, az első bevándorlók hozták magukkal az Egyesült Államok földjére.”

A többség mindenhatósága mi módon fokozza Amerikában a demokráciákra természetszerűleg jellemző törvényhozási és közigazgatási bizonytalanságot

„A törvényhozás ingatagsága a demokratikus kormányzat belső baja, mert a demokráciák természetükből következőleg emelnek új meg új embereket hatalomra.” „Amerikában a törvényhozóknak szuverén hatalmat adnak.” Amerikában évről évre új képviselőket választanak, és itt a legkevésbbé tartósak a törvények.

Nem csak a törvények ingatagok, hanem a közigazgatás is.

A többség zsarnoksága

„Utálatosnak és istentelennek tartom azt a tételt, mely szerint kormányzás dolgában egy nép többsége mindent megtehet; ugyanakkor minden hatalmat a többség akaratából eredeztetek.”

„A tejhatalom rossz és veszélyes dolog önmagában véve.” „És ami engem leginkább zavar Amerikában, az nem az ott uralkodó túlzott szabadsága, hanem éppen a zsarnokság elleni biztosítékok csekély száma.” „Ha egy embert vagy pártot igazságtalanság ér az EA.-ban, ugyan kihez fordulhat orvoslásért?”

„Ha viszont feltételezünk egy olyan törvényhozó testületet, amelyik összetételében a többséget képviseli, de mégsem szolgálja szükségképpen annak szenvedélyeit, egy olyan végrehajtó hatalmat, melynek önálló hatás- és jogköre van, s egy bírói hatalmat, mely független a másik kettőtől – akkor is demokratikus kormányzatról van szó, csak a zsarnokság számára nem nyílik szinte semmi lehetőség.”

A többség mindenhatóságának következményei az amerikai köztisztviselők döntéseire

„Az Egyesül Államokban a többség mindenhatósága, miközben elősegíti a törvényhozó törvényes despotizmusát, kedvez a magisztrátusok önkényének.”

„A törvény általában a mieinknél jóval nagyobb szabadságot enged az amerikai tisztségviselőknek abban a körben, amelyet megszab nekik.”

Miféle hatalma van Amerikában a töbségnek a gondolkodás fölött

„Amerikában nem így van? Amíg a többség bizonytalan, az emberek beszélnek; mihelyt azonban végleg kialakult, ki-ki elhallgat, s barát, ellenség, úgy tűnik, egy hajóban evez.”

„A többség ereje viszont egyszerre anyagi és erkölcsi, s az emberek akaratára éppúgy hat, mint cselekedeteire, egyszerre akadályozván a cselekvés tényét és szándékát.”

„Nem ismerek országot, ahol általánosságban véve kisebb lenne a szellemi függetlenség és korlátozottabb az igaz véleményszabadság, mint Amerikában.”

„A többség tehát szüntelen önimádat állapotában él.” „Amerikában nincs szellemi szabadság.”

A többség zsarnokságának hatása az amerikaiak nemzeti jellemére; az udvari szellem az Egyesül Államokban

„Ama hatalmas tömeg közepette, amely az Egyesült Államokban a politikai pályán tolong, vajmi kevés olyan férfit láttam, aki azt a férfia nyíltságot, gondolati önállóságot mutatta volna, amely a régi időkben mindig megkülönböztette az amerikaiakat, s amely bárhol fordul is elő a világon, a nagy jellemek szembeötlő vonása.”

„A zsarnokság sokkal inkább lealacsonyítja azt, aki aláveti magát neki, mint aki rákényszeríti másokra.”

Az amerikai köztársaságokra nézve a legnagyobb veszély a többség mindenhatóságából fakad

„A demokratikus köztársaságokban a társadalmat irányító hatalom nem szilárd, mivel gyakran változtatja letéteményeseit és céljait. Ám ahová csak elhat, ereje szinte ellenállhatatlan.”

„Ha Amerikában a szabadság valaha is elvész, azt a többség mindenhatóságának kell felróni, mely kétségbeesésbe taszította a kisebbséget, s arra kényszerített, hogy anyagi erőszakhoz folyamodjon.”

„Minden kormánynak az igazságosságra kell irányulnia: ezt a célt tűzik maguk elé az emberek, amikor egyesülnek.”

„Ha egy társadalomban a legerősebb párt könnyen összeszedheti erejét és elnyomhatja a gyengébbet, elmondhatjuk, hogy itt anarchia uralkodik, akárcsak a természeti állapotban.”

Nyolcadik fejezet

Mi enyhíti a többség zsarnokságát az Egyedült Államokban? A közigazgatási centrelizáció hiánya

„A korábbiakban a centralizációnak két fajtáját különböztettem meg: az egyiket kormányzatinak neveztem, a másikat közigazgatásinak.” Egydül az előbbi létezik Amerikában.

„A mind nagyobb hatalmúvá váló többség nem növelte a központi hatalom jogkörét, inkább mindenhatóvá tette a maga területén. Így egy-egy ponton a zsarnokság ugyancsak nyomasztó lehet, de mindenkire nem terjedhet ki.”

„Ha a többséget képviselő központi kormány kiadott egy fellebbezhetetlen rendeletet, utasításának végrehajtása érdekében kénytelen olyan ügynökhöz folyamodni, akik egyáltalán nem függenek tőle, s akiket nem ellenőrizhet lépten-nyomon, A községi testületek és a megyei közigazgatási szervek tehát megannyi rejtett zátonyt alkotnak, melyek feltartóztatják vagy megosztják a népakarat áradását. Bármily elnyomó is a törvény, a szabadság menedéket találhat a törvény végrehajtásának módjában; a többség nem ereszkedik le a részletekig, ha szabad így mondanom, nem megy bele a közigazgatási zsarnokság kisded játékaiba. Eszébe sem jut, hogy megtehetné, mivel nincs teljesen tudatában a hatalmának. Csak természetes erejét ismeri, s még nem tudja, meddig terjesztheti ki határait.”

A jogászszellem az Egyesült Államokban; hogyan alkot ellensúlyt a demokráciával szemben

Erős befolyást engedtek a jogászoknak a kormányban, ez manapság a leghatékonyabb gátja a demokrácia túlzásainak.

„A jogászok lelkének mélyén tehát részben ott rejlenek az arisztokrácia hajlamai és megszokásai. Ösztönösen vonzódnak a rendhez, természetszerűen szertik a formákat; az arisztokratákhoz hasonlatosan utálják a sokaság cselekedeteit, s titkon megvetik a nép kormányát.”

„Minden szabad kormányzatban, bármilyen is annak formája, jogászokat találunk a pártok első soraiban.” „Csak azt mondom, hogy a jogászok egy olyan társadalomban, ahol vitathatatlanul elfoglalják az őket természetesen megiilető magas pozíciókat, szellemükben kifejezetten konzervatívok és antidemokratikusok lesznek.”

„A jogászok mindenekfölött a köz rendjét szeretik, a rend legfontosabb biztosítéka pedig a tekintély. Ne feledjük egyébként: szeretik a szabadságot, a de a törvényességet rendszerint fölébe helyezik.”

„A demokratikus kormányzat kedvez a jogászok politikai hatalmának.” A nemesek kiszorulnak, de viszont mellettük csak a jogászok a felvilágosultak, így ők résztvehetnek a kormányzatban.

„A nép a demokráciában nem bizalmatlan a jogászok iránt, mert tudja, hogy érdekükben áll az ő ügyét szolgálni.”

„A jogászok rendje az az egyedüli arisztokratikus elem, amelyik külön erőfeszítések nélkül keveredik össze a demokrácia természetes elemeivel, s szerencsés, tartós módon kombinálódik velük.”

„Az angolok és az amerikaiak megőrizték a presedensekre  épülő törvényhozást, azaz továbbra is atyáik nézeteiből és jogi döntéseiből merítik azokat a véleményeket, melyeket a jogról kell alkotniuk, s azokat a döntéseket, amelyeket meg kell hozniuk.”

„Amerikában nincsenek se nemesek, sem irodalmárok, és a nép nem hisz a gazdagoknak. A jogászok alkotják hát a társadalom legfelsőbb politikai osztályát és leginkább intellektuális, leműveltebb részét.”

„Demokratikus ösztöneivel titkon szembehelyezik saját arisztokratikus hajlamaikat, újdonságszeretetével a maguk babonás tiszteletét minden iránt, ami régi, határtalan terveivel saját szűk nézeteiket, a szabályokkal szembeni megvetésével formakultuszukat, forrongó lendületével a saját megfontolt, lassú szokásaikat.”

„A jogászok alkotják azt az egyedüli felvilágosult osztályt, amelyikben bízik a nép, s ezért természetszerűen hivatottak a legtöbb köztisztség betöltésére.”

„Nincs olyan politikai kérdés az Egyesült Államokban, amelyik előbb-utóbb ne válnék igazságszolgáltatási kérdéssé.”

Az esküdtszék az Egyesült Államokban mint politikai intézmény

„Az esküdtszéket két szempontból kell tekinteni: úgy, mint az igazságszolgáltatás intézményét, és mint politikai intézményt.”

„Az esküdtszék intézménye egy olyan társadalomban született, amely gyermekkorát élte.”

„Midőn  az angolok elfogadták az esküdtszék intézményét, félbarbár népnek számítottak.”

„Az esküdtszék tehát mindenek előtt politikai intézmény, melyet a népfelség érvényesülési módjának kell tekinteni: aki helyteleníti a népfelséget, az vesse el teljese egészében, aki pedig helyesli, az hozza kapcsolatba az ezen elvet megalapozó összes többi törvényekkel.”

„Ha a törvények nem támaszkodnak az erkölcsökre, mindig bizonytalanok; valamely nép tartós és ellenálló erejét az erkölcsök alkotják.”

„Midőn viszont az esküdtszék hatásköre kiterjed a polgári perekre is, tevékenysége szüntelenül szem előtt van: ilyenkor mindennemű érdeket érint, és mindenki őhozzá folyamodik.”

„Az esküdtszék, főleg a polgári esküdtszék, arra való, hogy minden állampolgárban kifejlessze a bírói szellem szokásainak egy részét; s éppen ezek a szokások készítik fel a népet arra, hogy szabadon éljen.”

„Az esküdtszék minden embert arra tanít, hogy vállalja a felelőséget saját cselekedeteiért: férfias tulajdonság ez, nélküle nincs politikai erény.”

„Fentebb azt állítottam, hogy a demokráciában a jogászok, s köztük a magisztrátusok alkotják szt az egyedüli arisztokratikus testületet, amelyik képes mérsékelni a nép túlzásait. Ennek az arisztokráciának nincs semmiféle anyagi hatalma: konzervatív hatását csak az emberi szellemre fejti ki. Következésképp a polgári esküdtszék intézményében leli meg hatalmának fő forrását.”

Kilencedik fejezet

Mely fő okok segítik elő a demokratikus köztársaság fenntartását az Egyesült Államokban

„Úgy gondolom, az összes okok, melyek a demokratikus köztársaság fenntartását segítik elő az Egyesült Államokban, három lényegesre vezethetők vissza: az a sajátos és alkalomszerű helyzet az első, melybe a gondviselés a amerikaiakat helyzete, a második a törvényekből fakad; a harmadik a szokásokból és az erkölcsökből ered.”

Mely véletlen vagy gondviselésszerű okok járulnak hozzá a demokratikus köztársaság fenntartásához az Egyesült Államokban

Nincsenek szomszédaik, így nincs is kitől félniük.

„Amerikának nincs egy fővárosa, amely közvetlenül vagy közvetve éreztetné hatását az ország területén.”

… „Ez még nem minden; a köztársasági tárasadalmi állapottal együtt örökül hagyták utódaikra a köztársaság felvirágoztatására leginkább alkalmas szokásokat, eszméket és erkölcsöket.”

„A törvény eltörölte az elsőszülöttségi jogot; de elmondhatjuk, hogy a gondviselés visszaállította anélkül, hogy bárkinek panaszra lenne oka, és ezúttal legalább nem sérti az igazságot.”

„Európában hozzá vagyunk szokva, hogy nagy társadalmi veszélynek tekintsük a szellem nyugtalanságát, a gazdagság utáni mértéktelen vágyat, a függetlenség rendkívüli szeretetét. Pedig éppen ezek biztosítanak hosszú és békés jövőt az amerikai köztársaságoknak.”

„Napjaink amerikai köztársaságai olyanok, mint megannyi, az Újvilág kihalt földjeinek közös kiaknázására alkault és virágzó tevékenységet folytató kereskedőtársaság.” „Az amerikaiakat legmélyebben felkavaró szenvedélyek, vagy inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy átviszik a politikába az üzleti szokásokat.”

A törvények hatása a demokratikus köztársaság fenntartására az Egyesült Államokban

„Úgy tűnik, alapvetően három dolog működik közre a demokratikus köztársaság fenntartásában az Újvilágban:
Az első az amerikaiak által elfogadott szövetségi forma, amely lehetővé teszi, hogy az Unió egy nagy köztársaság hatalmát és egy kicsi biztonságát élvezze.
Másodiknak a községi önkormányzati intézményeket tartom, amelyek mérséklik a többség zsarnokságát, egyszersmind megkedveltetik a szabadságot a néppel, és megajándékozzák a népet a szabad lét művészetével.
A harmadik a bírói hatalom létrehozásában látom.”

Az erkölcsök hatása a demokratikus köztársaság fenntartására az Egyesült Államokban

Erkölcs „szón egy nép teljes erkölcsi és szellemi állapotát értem.”

A vallás mint politikai intézmény; miként szolgálja hathatósan a demokratikus köztársaság fenntartását az amerikaiaknál

„Minden valláshoz kapcsolódik egy politikai nézet, mely szellemi rokonságban van vele.” Az első (angol protestánsok) benépesítők „egy olyan kereszténységet vittek magukkal az Újvilágba, amelyet a legjobban a demokratikus és a köztársasági jelzőkkel tudnék jellemezni.”

„Körülbelül ötven éve, hogy Írországból özönleni kezdett a katolikus népesség az Egyesült Államokba.” A katolikusok alkotják az Egyesült Államok legköztársaságibb és legdemokratikusabb osztályát.”

(Oka:) „A katolikusoknál a vallási társadalom csupán két elemből tevődik össze: a papokból és a népből. Csupán a pap emelkedik a hívek fölé: alatt mindenki egyenlő.”

„A katolicizmus tehát, engedelmességre késztetvén a híveket, nem az egyenlőtlenség felé tereli őket. Ezzel szemben a protestantizmus általában nem annyira az egyenlőség, mint inkább a függetlenség felé viszi az embereket.” „A katolicizmus olyan, akér az abszolút monarchia.” „De ha a papokat eltávolítják a kormányzásból vagy maguktól eltávolodnak tőle, mint az Egyesül Államokban, nincs senki, aki hite révén a katolikusoknál alkalmasabb lenne rá, hogy a feltételek egyenlőségének eszméjét átültesse a politikai világba.”

„Az amerikai katolikus papok két részre osztották fel a szellemi világot: az egyikben meghagyták a kinyilatkoztatott hittételeket, melynek vita nélkül alávetik magukat; a másikba a politikai igazságot helyezték, és úgy gondolják, hogy Isten azért engedte azt át oda, hogy az emberek szabadon kutathassák.”

A vallásos hit közvetett hatása az Egyesült Államok politikai társadalmára

„Vagyis minden egyes szekta a maga módján imádja Istent, de egytől egyig ugyanazt az erkölcsöt prédikálja Isten nevében.”

„Egy őillanatig sem kétlem, hogy az Egyesült Államokban megfigyelhető nagy erkölcsi szigorúság a hitből meríti legfőbb forrását.”

„Az amerikai angolok között egyesek azért hirdetik a keresztény tanokat, mert hisznek bennünk, mások, mert attól félnek, hogy a többiek tartják hitetlennek őket.”

„Mostanáig egyetlen ember sem akadt az Egyesült Államokban, aki előre mert volna hozakodni azzal az elvvel, hogy a társadalom érdekében mindent szabad. Ezt az istentelen elvet mintha csak azért találták volna ki a szabadság századában, hogy előre igazoljanak minden jövendő zsarnokot. Ezért aztán, bár a törvény lehetővé teszi az amerikai népnek, hogy mindent megtegyen, a vallás nem engedi, hogy bármit elképzeljen, és tiltja, hogy bármit merjen.”

„Az Egyesült Államokban a vallásos buzgalmat a hazafiaság tüze táplálja.”

„A zsarnokság meglehet hit nélkül, de nem a szabadság.”

Mik a legfőbb okok, melyek erőssé teszik a vallást Amerikában

„Valamennyien (amerikai papok) egyház és állam teljes szétválásának tulajdonították, hogy a vallás békés uralmat gyakorol hazájukban.” Semelyik pap sem tölt be semmilyen közhivatalt. De az oktatás legnagyobb része a papságra van bízva.

„Minden lény közül egyedül az emberben van természetes undor a lét iránt, s egyszersmind óriási életvágy, megveti az életet és fél a semmitől. E különböző ösztönök folyamatosan egy másik világról merengés felé terelik a lelkét, melyet a vallás vezet el végül oda. A vallás tehát csupán a reménység egy különleges formája, és éppoly természetes az emberi szívnek, mint a reménység maga.”

„Ha egy vallás csakis az emberek szívében fészkelő halhatatlanságvágyra alapozza hatalmát, megcélozhatja az egyetemességet; de ha egy kormányhoz kapcsolódik, olyan alapelveket kell elfogadnia, melyek csak bizonyos népekre alkalmazhatók. Ha tehát a vallás szövetségre lépe egy politikai hatalommal, növeli ugyan hatalmát egyesek fölött, de elveszíti a reményt, hogy mindenkin uralkodjék.”

„De amikor a vallás az e világi érdekekre akar támaszkodni, majdnem olyan törékennyé válik, mint minden földi hatalom.”

„Két nagy veszély fenyegeti a vallások létét: a szakadárság és a közöny.” „A hitetlen ember, ha már nem tartja is igaznak a vallást, továbbra is hasznosnak ítéli.”

„Ha azok, akik nem hisznek, rejtegetik hitetlenségüket, és azok, akik hisznek, kimutatják hitüket, a közvélemény valláspártivá válik; szertik, támogatják, tisztelik a vallást, s csak a lelkek mélyéig hatolva vehetjük észre, milyen sebeket kapott.”

„Az európai hitetlenek sokkal inkább politikai ellenségként üldözik a keresztényeket, mint vallási ellenfélként; úgy gyűlölik a hitet, mint vallási ellenfélként; úgy gyűlölik a hitet, mint egy párt nézetét, és nem mint a lélek eltévelyedését; nem Isten képviselőjét utasítják el a papban, hanem a hatalom barátját.”

Az amerikaiak felvilágosultsága, szokásai és gyakorlati tapasztalatai miként járulnak hozzá a demokratikus intézmények sikeréhez

„Amerikának mind ez ideig nagyon kevés jelentős írója akadt; nincsenek nagy történészei, és nincs egyetlen költője sem. Lakói egyfajta kelletlenséggel tekintenek a tulajdonképpeni irodalomra; egy harmadrendű európai városban több irodalmi művet publikálnak évente, mint az Unió huszonnégy államában együttvéve.”

„Ha csak a tudósokra figyel, csodálkozni fog kis számukon; ha viszont a tudatlanokat számlálja, az amerikai a Föld legfelvilágosultabb népének fog tetszeni.”

„Az amerikai angolok teljesen civilizáltan érkeztek arra a földre, ahol most leszármazottaik élnek; egyáltalán nem kellett tanulniuk, elegendő volt, ha nem felejtettek.” „Ezért aztán az Egyesült Államokban a társadalomnak egyáltalán nincs gyermekkora; felnőttkorban születik.”

„Az igazi tudás mindenekelőtt a tapasztalatból szármatik, és ha lassanként nem szoktatták volna hozzá az amerikaiakat, hogy önmagukat kormányozzák, irodalmi ismereteik ma nem túl nagy segítséget nyújtanának nekik ebben.”

„Ne erőltessük az amerikait, hogy Európáról beszéljen; rendszerint erős önteltség és meglehetősen ostoba büszkeség vesz erőt rajta.”

„Az Egyesült Államokban a nevelés a politika felé irányul; Európában a megánéletre való felkészítés a fő célja. Az állampolgár olyan ritkán vesz részt közügyekben, hogy nem érdemes felkészíteni rájuk.”

„Az amerikaiak viszont a közéleti szokásokat viszik át szinte mindig a magánéletbe. Az esküdtszék fogalma már az iskolai játékokban tisztázódik náluk, és még egy bankett rendjében is felfedezhetjük a parlamentáris formákat.”

A törvények inkább szolgálják a demokratikus köztársaság fenntartását az Egyesült Államokban, mint a fizikai okok, és az erkölcsök inkább, mint a törvények

„Miivel maga a társadalmi rend demokratikus volt, a demokrácia könnyen létrehozhatta uralmát.”

„Így hát a fizikai okok nem azonos következménnyel járnak a déli és at északi földrészen lakó amerikaiaknál.”

„Az amerikai angolok a törvényeiknek és erkölcseiknek köszönhetik nagyságukat, ez az a különleges ok, amit vizsgálni szándékozom.”

„tagadhatatlan, hogy az amerikaiak törvényhozása egészében véve alkalmazkodott a nép szelleméhez és az ország természetéhez.”

„Van egy, a fizikai feltételektől és a törvényektől független ok, melynek következtében az Egyesült Államokat a demokrácia kormányozza.”

„A demokrácia (kelet Amerikába) lassanként behatolt a szokásokba, a véleményekbe, a formákba, s a társadalmi élet részleteiben éppúgy megmutatkozik, mint a törvényekben. A nép irodalmi pallérozás és gyakorlati nevelése Keleten hágott magasabb fokra, s a vallás itt vegyült össze leginkább a szabadsággal)

„Tehát az erkölcsöknek köszönhető, hogy Amerikában egyedül az Egyesült Államok lakói képesek elviselni a demokrácia uralmát, s a különböző angol-amerikai demokráciák az erkölcsök jóvoltából mondhatnók többé-kevésbé rendezetteknek és virágzóknak.”

A törvények és az erkölcsök elegendők-e ahhoz, hogy fenntartsák a demokratikus intézményeket másutt is, nem csak Amerikában?

„Először is, úgy vélem, gondosan különbséget kell tenni az Egyesült Államok intézményei és általában a demokratikus intézmények között.”

„Az amerikai angoloknál látottak alapján úgy hiszem, hogy az efféle demokratikus intézmények, ha óvatosan vezetik be őket a társadalomba, ha lassanként idomulnak hozzá a szokásokhoz és fokozatosan beivódnak a nép nézeteibe, másutt is létezhetnének, nemcsak Amerikában.”

„Az amerikaiak tehát nem hagyatkoztak országuk természetére, hogy leküzdhessék az alkotmányukból és politikai törvényeikből fakadó veszélyeket. Az összes demokratikus népekre jellemző bajokra olyan orvosszereket találtak, amelyek mindeddig csak nekik jutottak eszükbe; s bár elsőnek próbálták ki őket, sikerrel jártak.”

„Az amerikaiak erkölcsei és törvényei nem az egyedüliek, amelyek megfelnek a demokratikus népeknek; de ők bizonyították be elsőként, hogy nem kell kétségbeesni: a demokrácia dolgai elrendezhetők a törvények és az erkölcsök segítségével.”

Az előbbiek fontossága Európára nézve

„Ha igaz, hogy a törvények és az erkölcsök nem képesek fenntartani a demokratikus intézményeket, mi más menedékük marad a nemzeteknek, mint egy ember zsrnoksága?”

„A vallás, az alattvalók szeretete, a fejedelem jósága, a becsület, a család szelleme, a tartományi előítéletek, a szokások és közvélemény együttesen korlátozták a királyok hatalmát, s uralmát láthatatlan körbe zárták.”

„Ez esetben a demokratikus intézmények és erkölcsök fokozatos fejlődését nem úgy kell tekinteni, mint a legjobb, hanem mint az egyedüli eszközét szabadságunk megőrzésének.” S ha már valaki nem szíveli a demokratikus kormányzást, nem lesz-e hajlandó mégis elfogadni mint olyan modellt, amely a legalkalmasabb és a legbecsületesebb módon állítható szembe a társadalom jelen bajaival?”

„Mert célom az volt, hogy Amerika példáján megmutassam: a törvények és főleg az erkölcsök igenis lehetővé teszik egy demokratikus nép számára, hogy szabad maradjon.”

„Előre látom: ha idővel nem sikerül megalapozni minálunk a többség békés uralmát, előbb-utóbb ránk szakad egyetlen személy korlátlan hatalma.”

Forrás: ELTE

A szerkesztő megjegyzése

Alexis Charles-Henri Clérel de Tocqueville (Verneuil-sur-Seine, Île-de-France, Franciaország, 1805. július 29. – Cannes, 1859. április 16.) francia politikai gondolkodó, történész, a szabadság és a demokrácia eszméinek tudós szószólója.

Leghíresebb művei Az amerikai demokrácia (De la Démocratie en Amérique), valamint A régi rend és a forradalom (L’Ancien Régime et la Révolution). Sokat idézett megállapítása szerint a világ könnyebben elfogad egy kézenfekvő hazugságot, mint a bonyolult és nehezen megismerhető igazságot.
Normandiai eredetű nemesi családban született. Fő művét amerikai utazásai hatására írta, és a mai napig alapmű a 19. századi amerikai történelem és társadalom tanulmányozásában.
Liberális gondolkodóként tanulmányozta a kormányzat működését, a hatalom, a társadalom és az egyén viszonyát. A kormányzat tevékenységi körének korlátozása mellett érvelt, a konzervativizmus hívei gyakran idézik véleményét, miszerint a szegények gyámolítása nem az állam feladata, hanem a társadalom – felelős magánszemélyek által koordinált – kötelessége.
Tocqueville a demokrácia jelentős tanulmányozója és filozófusa. Véleménye szerint a demokrácia szabadság és egyenlőség közi egyensúlyt képvisel, megszabva az egyén és közösség egymáshoz való viszonyát, jogait és kötelességeit. Úgy vélte, hogy a társadalmi egyenlőség végletekig menő megvalósítása az egyén elszigetelődéséhez, ezáltal a kormányzat befolyásának növekedéséhez és végső soron a szabadság korlátozásához vezet.
„Ahol az állam erős, ott a társadalom gyenge, és ahol a társadalom gyenge, a demokrácia még nem eresztett mélyen gyökeret.”
*
Alexis de Tocqueville francia társadalomtudós klasszikus műve, az Az amerikai demokrácia avagy A demokrácia Amerikában az 1830-as évekbeli Egyesült Államok demokratikus intézményeit vizsgálja. A könyv alapvető mérföldkő a politikatudományban, főbb megállapításai és témái:
Társadalmi egyenlőség: Tocqueville szerint az amerikai társadalom legfőbb jellemzője a demokrácia és a születési arisztokrácia hiánya, ami példaértékű volt a korabeli Európa számára.
A többség uralma: Rámutatott, hogy a demokratikus kormányzatok sajátossága a többség abszolút hatalma, ami egyben veszélyt is jelenthet a kisebbségi jogokra.
Önszerveződés: Kiemelte az amerikaiak hajlandóságát az egyesületekbe, civil szerveződésekbe való tömörülésre, ami ellensúlyozza az egyén elszigeteltségét és védi a demokráciát.
Tocqueville műve máig hivatkozási alap az amerikai történelem és kultúra kutatói körében, amelyet gyakran vitatnak a modern kori társadalmi egyenlőtlenségek tükrében.